Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - A büntetőtörvénykönyv reviziója

2Ó2 Dí DEGRÉ MIKLÓS esküdtbiróságok ugy látszik szigorúbban ragaszkodnak a BTK. 91. §-ának rendelkezéséhez, s a halálbüntetés kimondását csak oly esetekben mellőzik, a mikor az enyhitő körülmények tényleg «tulnyomóak». Minthogy pedig a BP. jogorvoslati rendszerénél fogva (58;. §. 3. bek.) a Curia a BTK. 92. i;-ának alkalmazása nélkül nem szállíthatja le az alsóbiróság által kiszabott büntetést: halálbüntetés kiszabása esetében a Curiának más választása nincsen, mint vagy helybenhagyni az idevonatkozó rendelkezést, vagy leszállni 1 $ évi fegyházbüntetésre. Nincsen azonban módjában az, hogy halálbüntetés helyett életfogytig tartó fegyházbüntetést szabjon ki. A Curia mozoghatási körének e megszorításában leli indokát az, hogy a BP. életbeléptetése óta ismét több a halálbüntetés. Nem lehet tehát ebből a jelenségből arra következtetni, hogy a Curia bíráinak a felfogása időközben változott volna. Bár a törvényelőkészités előreláthatólag a halálbüntetés eltörlése mellett fog állást foglalni, mégis kétséges, hogy a mai felfogásnak és gondolkozásnak sokkal inkább megfelelő ez a humánus irány a megalkotandó törvénybe át is fog-e menni. És ennek akadálya előreláthatólag a nép jogi meggyőződése leend; az a meggyőződés, hogy a halálbüntetés az összes büntetési nemek között a legszigorúbb, a legborzalmasabb, s a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői azzal sujtandók. A mi felfogásunk szerint az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés keményebb a halálbüntetésnél is. De nem igy gondolkozik a nép. E részben feledhetlen nekem egy jelenet, mely szemeim előtt évek előtt lefolyt. Még mint kezdő büntető biró egy rendkivül súlyos rablási esetet tárgyaltam. A cselekmény a minősitések egész skáláját kimeritette (BTK. 349. §. 1., 2. pont, továbbá utolsó bekezdés). Az esküdtek verdiktje alapján a zalaegerszegi törvényszék életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki. Magam is mélyen meg voltam rendülve, mikor az Ítéletet kihirdettem.