Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖKVÉN YELŐKÉSZITÉS. A mennyiben az ilyen testületek vagy egyesületek alapszabályainak a bemutatási záradékkal való ellátása (jóváhagyása) nem a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, az illetékes miniszter, illetve HorvátSzlavon-Dalmátországok bánja, az ilyen alapszabályokat a kereskedelemügyi miniszterrel előzetesen közli és az utóbbi részéről védjegyügyi szempontból kivánt módosítások végrehajtását elrendeli. Ilyen együttes védjegyet egy vagy többféle árunemre lehet szerezni. 84. §. Egy vagy több törvényhatóságnak (horvát-szlavonországi megyének) egyes járásoknak, városoknak vagy községeknek ugyanazoknak az áruknak a termelésével vagy előállításával foglalkozó lakosai e törvény 82. §-a értelmében együttes védjegyet csak egyes meghatározott egynemű áruiknak más vidéken termelt vagy előállított hasonlónemü áruktól való megkülönböztetése czéljából és csak akkor szerezhetnek, ha a védjegygyei megkülönböztetni szándékolt áruk olyan természetűek, hogy azoknak bizonyos helyről vagy vidékről való származása az ilyen áruk forgalmi jelentőségének határozott ismertető jele, vagy ha bizonyos vidék egyes árui széles körben különös jó hírnévnek örvendenek. Törvény egyik javaslatból sem lett. A védjegy arra szolgál, hogy a kereskedelmi forgalomra szánt árukat más hasonló áruktól megkülönböztesse A védjegy hosszú fejlődési folyamata után ma, midőn az ősi tulajdoni, majd gyártási, termelési védjegyből forgalmi jelzés lett, a megkülönböztetés alatt csak annak a feltüntetését értjük, hogy az illető árut ki hozza forgalomba. Ma ahhoz, hogy valaki védjegyet belajstromoztathasson a maga részére, nem szükséges az, hogy árukat termeljen, előállítson, vagy az általa termelt, előállított árukat hozza forgalomba, hanem elegendő az, ha árukat egyáltalán hoz forgalomba. Innen a kereskedelmi, forgalmi védjegy elnevezés. A megkülönböztetés a fogyasztóközönség tájékoztatására szolgál. Az a czélja, hogy a fogyasztóközönség, mihelyt egy árunak jóságáról és ennek révén az azt forgalomba hozó vállalatnak megbiznatóságáról meggyőződött, az árut már külsőleg is, könnyen, minden nagyobb figyelem nélkül felismerje és bizalommal legyen a vállalat iránt az általa forgalombahozott egyéb árukat illetőleg is. Egyik-másik árunál azonban a fogyasztóközönség tájékoztatására nemcsak az a lényeges, hogy tudjuk, hogy ki hozza forgalomba a szóbanforgó árut, hanem esetleg az is, hogy ki készítette, termelte, állította elő azt vagy hogy mely városból, vidékről, országból való az, vagy az, hogy milyen egyesülethez tartozó, mily szűkebb kötelékben egyesült termelőtől ered az áru. Mindez esetekben az áru igazi származásáról van szó és a származás valódiságának tudata nyújt garancziát az áru minősége, mibenléte stb. tekintetében. A forgalmi védjegyek az áru valódi származására nem utalnak a fentieknél fogva, sőt számos Jogállam. XII. évf. 3. t". IÓ