Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Perjogi alapelvek a közigazgatási bíráskodásban

8 PERJOGI ALAPELVEK A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁSBAN. tási eljárásban nincs kötve és a biró a szükségeseknek tartott bizonyítékokat szabadon mérlegeli: akkora fél beismerésének, a fél joglemondásának csak korlátolt mértékben engedjen érvényesülést és különösen ügyeljen arra, hogy közjogi viszonyok terén a szabad rendelkezésnek csak bizonyos határig lehet jogosultsága. Reámutattam a tételes törvénynek azokra a rendelkezéseire, a melyekből nyilvánvaló a törvényhozónak az az akarata is, hogy a civilis perjog alapelveinek több következményét nem szabad alkalmazni. Gyakorlatunkban a követendő általános irányelvnek azt tartom, hogy a szoros magánjogi természetű ügyekben olt, a hol a törvény expressis verbis nem állit fel gátat, alkalmasuk a polgári peres eljárás alapelveinek következményeit. A közjogi természetű ügyekben pedig a tételes jog korlátai között módosítsuk azokat ugy, a mint azt a per tárgyát képező közjogi viszony természete kívánja. Ezért, hogy példát idézzek, nézetem szerint igen helyesen járt el a közigazgatási bíróság, midőn nem ragaszkodott a cjudex ne eat ultra» merev következményeihez a következő esetben: Egy vármegyei központi írnok járási szolgálatra helyettesittetvén, már teljesített helyettesi szolgálati pótdijait követelte. Az alsó hatóságok elutasitották, mondván, hogy nincs szabály, mely a panaszlót pótdíjra jogosítaná. Az elutasitás hatása alatt egyik beadványában az írnok a per során egy szomszéd vármegye szabályzatának analógiájára hivatkozva összegszerűen számította fel a pótdijat. A bíróság eltérve az alsó hatóságok felfogásától, ugy találta, hogy van jogszabály, melyet a kérdés eldöntésénél alapul lehet venni, mert a bíróság magyarázata szerint a megyei szabályrendelet is intézkedik a kérdéses esetről, sőt e szabályrendelet alapján több illeti meg az Írnokot, mint a mennyit ő emiitett beadványában felszámított. A bíróság itt nem a civilis perjog «ne ultra petitum»-át, hanem a közjogi elvet érvényesítette és az objectiv jogrend érdekét tartva szem előtt, azt a helyettesítési dijat állapította meg, a mely díj