Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Biztosítási joggyakorlatunk 1912-ben

214 BÍRÓI GYAKORLAT. nő nem lehet gyám vagy gondnok, sőt hogy még csak tanuképen sem szerepelhet telekkönyvi okiraton. A nőt ma is fegyvertelenül hagyjuk, ha szép, az élet csábításaival, ha nem szép, az élet nyomorával szemben és ha elbukik, ma is öt teszszük felelőssé a férfiak hibájáért, és ha megszüli gyermekét, a gyermeket lakoltatjuk szüleiért. A mit Márkus Dezső a nőmozgalom és különösen a törvénytelen anyaság nyomorának enyhítése terén tett, az kétszeres érdem azért, mert hivatásos jogász tette. Mert a jogászi hivatás konzervatív és egy Márkus lelkesedésére, okosságára és erélyére volt szükség, hogy az uj eszméknek a jogászság körében is utat törjön. Schoppenhauer szerint három érték szerint szoktuk becsülni az embert életet: was wir habén, was wir sind, was wir vorstellen. A mi vagyunk, a mink van és a mit kifelé mutatunk. A mig élünk, többnyire a szerint szoktak minket becsülni, a mink van és a mit mutatunk. A szerint, a mink van — pedig Márkus Dezső mindvégig szegény ember volt. És a szerint, a mit mutatunk, — pedig Márkus Dezső külső kitüntetésekre sohasem pályázott, így hát halála után talán rákerül a sor arra is, a mi ő volt. Érthető, hogy ezt az egyet nehezen ismerik el az ember életében. Mert az idegen érdemmel szemben két módunk van a védekezésre : vagy az, hogy nekünk is legyenek érdemeink, hogy az idegen érdemmel versenyre kelhessünk ; vagy pedig az, hogy az idegen érdemet egyszerűen letagadjuk. S minthogy az utóbbi módszer kényelmesebb, ez a legkapósabb is. De hát bele kell nyugodni abba a képbe, a melyet d'Alembert valahol a dicsőség templomáról fest. A dicsőség templomának lakói — úgymond — legnagyobb részben holt emberek, kik életükben a templomba be nem léphettek ; van ott azután, igaz, egy pár élő ember is, csakhogy ezeket meg többnyire haláluk után szokták onnan kidobni. Márkus Dezső csak halála után jut jeleseink templomába ; de a mig e templom fenn fog állani, ő ott marad. BÍRÓI GYAKORLAT. y( Biztosítási joggyakorlatunk 1912-ben. I. Túlbiztosítás. Fogyó és szaporodó mennyiség biztosításánál túlbiztosítás esete fenn nem foroghat, mert ha az ajánlat megtételekor nem is volt az ajánlattevőnek a megfelelő értékű áruja, utóbb azt beszerezhette és különben is a biztosított tartozik bebizonyítani, hogy mely értékű áru volt az üzletében (C. 140/12. K. J., 240). Az utóbbi okot a svájczi Entsch. S. 240. lapon közölt határozat kiterjeszti az összes nem taksált biztosítási kötvényekre olykép, hogy a túlbiztosítás ezeknél a biztosítottra hátrányos befolyással nem járhat, mert hisz a biztosító csak az általa bizonyítandó tény-