Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Szászy-Schwarz Gusztáv egyetemi tanár emlékbeszéde Márkus Dezsőről

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. Szássy-Schwars Gusztáv egyetemi tanár emlékbesséde Márkus Dezsőről. A Feministák Országos Egyenlete folyó évi február hó 20-án ünnepi ülést tartott elhalt elnökének, Márkus Dezsőnek emlékezetére. Ez alkalommal Szászy-Schwarz Gusztáv egyetemi tanár a következő szép szavakban emlékezett meg az elhunytról : «Tisztelt hölgyeim és uraim ! A rendező bizottság szives kívánsága szerint a mai ünnepélyen emlékbeszédet kellene mondanom elhunyt barátunkról, Márkus Dezsőről. Közbejött gyengélkedésem tiltja, hogy e megbízásnak érdeme szerint megfeleljek: emlékbeszédet olyat, mely terjedelme és tartalma szerint elhunyt barátunk érdemeinek megfelelne, mondani nem fogok. De felköltctt emlékezete mellett nem tudok elhaladni a nélkül, hogy egy virágszálat ne tegyek le hantjára. És a megemlékezés e szerényebb formája talán illőbb is szeretett barátunk emlékezetéhez. A mint én őt ismertem, ha azt kérdezték volna, hogy emlékbeszédet kiván-e halála ünnepére : ő azzal a félig szatirikus, félig elégikus mosolylyal, mely oly jellemző volt arczában, aligha udvariasan értésünkre n m adta volna, hogy nem kér belőle. Vannak emberek, a kik egész életükben ugy állanak embertársaik előtt, mintha a piedesztált éreznék lábuk alatt ; kik ugy érzik magukat egész életükön keresztül, mintha örökké aktot kellene állaniok a történetíró számára ; kik reggeltől estig maguknak imponálnak ; kik a hálóinget is ugy hordják, mint a tógát ; élő monumentumok. Nem ilyen volt Dezső barátom. Sok volt benne az önbirálatból és sok volt benne abból az igazi szerénységből, mely tekintetét nem azon a kevésen tartja, a mit ember elérhet, hanem azon a végtelenségen, a mely neki elérhetetlen. Az ilyen emberek nem dicsőítést vágynak, hanem munkát ; és fáznak minden ünnepeléstől, mert minden ünnepnappal egygyel kevesebb lesz a munkanap. Ha formulába akarnám zárni azt, a mi Márkus Dezsőt azzá teite, a mi volt, azt mondanám, hogy két olyan vonást egyesített magában, a melyet más kiváló embernél is csak külön-külön szokás találni : nagy volt a tervezése és aprólékos a szorgalma. Emberek, a kiknek sok az invencziójuk, rendszerint hijjában vannak a türelemnek, hogy gondolataikat a