Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Büntetőtörvénykönyvünk reviziójának irányelvei

BÜNTETŐ TÖRVÉNiYKÖNYVÜNK REVÍZIÓJA. kus iskola mai utolsó Mohikánjai az uj irányok egves félreértett vagy félremagyarázott jelszavai ellen folytatnak. A tulajdonképeni vitás kérdés BTK.-ünk revíziójánál nem az, hogy a megtorlás vagy a társadalmi védelem elvére akarunk-e helyezkedni. A (-büntetés*) tartalmilag mindig megtorlás volt s jövőre is előreláthatólag az marad, a klasszikus iskola ama tételét, hogy büntetésnek csak az elkövetett büntetendő cselekmény miatt van helye, az uj irányok is fenntartják és kiindulási pontul tekintik. E felett tehát nálunk sem lesz nézeteltérés. Epugy nem lehet azonban kétségbevonni az uj felfogás ama tételét sem, hogy a társadalomnak a bűntettesek elleni minél hatályosabb, minél biztosabb és minél emberiesebb védelme a büntetőtörvénykönyv főfeladata. Hiszen a büntetőtörvénykönyvek ősidőktől kezdve mindig a társadalmi rend védelmét czélozták s a büntetést mindig a társadalmi békét veszélyeztető egyének elleni reakczió gyanánt s a helytelen, káros és igy veszélyes cselekmények megelőzése végett gyakorolta a közhatalom. Ha tehát az alapra és a c^élra nézve együtt vagyunk, csak az eszközök, a helyes czélnak minél helyesebb eszközei, módozatai iránt lehetünk nézeteltérésben. Erre nézve is tulajdonképen csak két alternativa közt lehet választanunk. Beérjük-e azzal, hogy az alanyi bűnösség elvének fenntartása mellett igyekszünk a büntetési rendszerben és a büntetés kiszabásánál a motívumokat figyelembe venni, vagyis a motívumok méltatására épiteni a reviziót? Ez a szerényebb programm, melynek megindítója már az 1890-iki svájczi javaslat volt s a melylyel beéri az 1909-iki német javaslat is. A másik radikálisabb ut: az egyénítés elvének teljes keresztülvitele, vagyis a bűntettesek osztályozása s a közveszélyes bűnelkövetők elleni különböző biztonsági rendszabályok törvénybeigtatása. Szóval a kö ^veszélyesség elvének részben elfogadása és megoldása. Ezt a merészebb programmot kísérlik meg már az uj svájczi javaslat, valamint a Liszt, Goldschmidt, Kahl és Lilienthal által a hivatalos német javaslattal szemben készített