Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 8. szám - Nyugdíjbefizetések visszakövetelhetése. 2. [r.]
Df BESNYŐ BÉLA képen biztositási vállalat. Még sem volt még arra eset, hogy az úgynevezett magánnyugdijintézeteket fenntartó (?) főnökök a kereskedelmi törvény által megkívánt, a gyakorlatban különben is igen kevésnek bizonyult, biztositási alapot kimutatták volna. Egyik-másik megszerzi az alapszabályokhoz a belügyminiszteri bemutatási záradékot, de ez csak forma, mert hiszen a belügyminiszter sem az anyagi alapot, sem az anyagi garancziát nem vizsgálja, sem az egyes intézkedéseket magánjogi kritika alá nem vonja, a matematikai alapot nem ellenőrzi. És ne felejtsük el, hogy a hazánkban fennálló ilyen magánnyugdijalapok egyelőre csak a nyugdijbefizetéseket szedik be, akczióba valóssággal még nem léptek, rendszeresen nyugdijakat még nem fizetnek. A magánnyugdijalapok legtöbbje alig 5—10 éves, a legrégibbek is maximum 15—20 évesek, az általános nyugdíjazás pedig csak 3^—40 évi szolgálat után áll be és így egyelőre az alkalmazottak folyton csak befizetnek, a nélkül, hogy a munkaadónak, vagy mondjuk, a nyugdijalapnak, rendszeresen nyugdijat kellene fizetnie. Lehetséges, hogy az általános nyugdijazási idő bekövetkeztével, 15 — 20 év múlva a legtöbb nyugdijalap fizetésképtelen lesz, nem fog tudni eleget tenni kötelezettségeinek. Ezért követelik a magántisztviselők a magánnyugdijalapok állami ellenőrzését, a főnök vagyonától hatósági elkülönitését és állandó matematikai szakértői megvizsgálását, végső czélként pedig államosítását. Matematikai igazság, hogy a nyugdíjazás koczkázata, ez a legsúlyosabb biztositási koczkázat, csak a nagy tömegek közti elosztással viselhető el. Csak több ezer biztosítottat magában foglaló intézet tudja megosztani e koczkázatot a nagy számok törvényei alapján. Husz-harmincz, de még száz-kétszáz alkalmazottat magában foglaló intézet sem képes elviselni a nyugdij-koczkázatot. Ehhez az érdekeltek ezrei kellenek. Alakultak is az utóbbi időben általános nyugdíjintézetek szolid