Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

574 DF BÁRÓ HORVÁTH EMIL 3. pontjában irott rendelkezés, hogy a vádtanács oly esetben, midőn az eljárás folytatásához a terhelt mentelmi jogának felfüggesztése szükséges, a bűnvádi eljárást felfüggeszteni tartozik. További védelem pedig az, hogy ha a felsőbíróság az ügy felülvizsgálásánál a mentelmi jog megsértését észleli, azt hivatalból tartozik figyelembe venni. Az ügy érdemében használt perorvoslat esetében pedig ugyanez okból a BP. 384. §. 4., illetve 38$. §. c) pontja alapján megsemmisíti a felsőbíróság a mentelmi jog sérelmével hozott ítéletet. Nem rendelhető el tehát s nem foganatositható az országgyűlési tag ellen semmi olyan intézkedés, mely a közkereset alá vétel fogalmának megfelel. Nem inditható tehát ellene bűnvádi eljárás. S mivel a bűnvádi eljárás rendszerint a nyomozattal kezdődik, sem nyomozat, sem vizsgálat nem inditható, terheltként való kihallgatása nem foganatositható, ellene semmi kényszerítő intézkedés, sem elővezetés, házkutatás, sem személymotozás, sem letartóztatás (vizsgálati fogság), közvetlen idézés, vád alá helyezés el nem rendelhető, nem foganatositható, s végül a kirótt szabadságvesztés büntetése végre nem hajtható a Ház előleges engedélye nélkül. Úgyszintén nem lehet ellene büntető parancsot kibocsátani, sem pedig ilyet végrehajtani. Különösen sürgős esetekben, midőn a gyors intézkedéstől az egész bűnvádi eljárás sikere függ, van tekintélyes felfogás, mely szerint közérdek czimén a Ház előzetes engedélye nélkül is foganatosíthatók oly intézkedések, melyeknek czélja a bűncselekmény kiderítése, így pl. személymotozás, házkutatás.* E felfogás érvei észszerüek ugyan, de nem törvényesek, mivel sem a fent idézett két jogforrás, sem a követett gyakorlat ilyen megkülönböztetést meg nem enged. Egyébként is igen veszélyes volna e discrétionális jogot legfontosabb szabadságjogaink egyikénél a nyomozó hatóságok számára megteremteni. Ha igaz is az, hogy a «fiat iustitia» elsőrendű postulatuma * így pl. Edvi Illés: BP. Magyarázata 206. o.