Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

A MENTELMI JOG HATÁRAI. Irta : Dr. báró HORVÁTH EMIL. ('Befejező közlemény*). III. E rövid történeti visszapillantásból megállapíthatjuk, hogy ugy a magyar, mint az angol mentelmi jog nem törvényen, hanem főleg szokásjogon alapszik, ellentétben a franczia-belga jogfejlődéssel, hol — mint általában, a charta alkotmánynyal biró államokban — törvényes szabályozást nyert e kérdés. A modern alkotmányok nagymestere, Montesquieu, által hirdetett népsouverenitás egyfelől, másfelől meg a közhatalmak megoszlásának tana szükségképen vezették az alkotmányozó gyűlést «az emberi jogok elismeréséhez». S habár a franczia politikai viszonyok kaleidoszkopszerüen változtak s vele változtak tiz év alatt hatszor az állam alapszervezeti törvényei is, a nemzetgyűlés, a parlament, tagjainak sérthetetlensége és felelőtlensége mindenkor törvényes elismerésben részesült. Mivel a nemzet (volonté général) átruházta a maga souverainitását a parlamentre, ennek tagjai ép oly souverainek, akár maga a nemzet egyeteme. Az angol mondást, melyet az alsóház 1667 decz. 11-én kijelentett, «the member must be as free as the houses», a franczia nemzetgyűlés megtoldotta azzal, hogy a gyűlés pedig souverain, mint maga a nemzet. A franczia példát követte a kontinens legtöbb állama. Elsősorban Belgium, melynek 1831. évbeli alkotmánya szintén a nemzetet teszi minden közjogok ősforrásává, s biztosította * Előző közleményt l. Jogállam XI. évt. 489. 1. Jogállam. XI. évf. 8. f. 5 7