Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 6. szám - Magyar közjog német nyelven. 2. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. A mi e szakasznak történeti részét illeti, meg kell jegyeznünk, hogy nem tartjuk megfelelőnek. Eltekintve attól, hogy ez a rész is szükségtelenül tul van terhelve a politikai történet elemeivel, nem tartjuk megfelelőnek, mert sok nem tűnik ki belőle, a minek ki kellene tűnnie. így nem tűnik ki, hogy még a Habsburgok uralkodásának első idejében is egész a XVII. század második feléig volt különlegesen szervezett magyar katonaság és pedig nemcsak nemesi felkelőkből álló, hanem a várakban és véghelyeken elhelyezett zsoldosokból álló magyar katonaság. Nem tűnik ki belőle, mint került ez a magyar katonaság idegen vezérlet és idegen igazgatás alá és hogy mily küzdelmeket folytatott a magyar országgyűlés a magyar katonaság fenntartása és magyar vezérlet alá visszahelyezése érdekében, az idegen katonaság beözönlése és az idegen katonai vezérlet ellenében. Egy-két törvény megemlítése e tekintetben nem elég. Nem tűnik ki belőle, mint enyészett el ez a magyar módon szervezett katonaság és mint keletkeztek helyébe lassanként Magyarországon a XVII. század vége felé és a XVIII. század elején magyarokból, de német módra szervezett ezredek és mint váltak ezek a magyar ezredek katonai szempontból egy egész u. n. császári hadseregnek egységes vezérlet alatt álló és egységes vezényleti móddal biró homogén alkatrészévé. Nem tűnik ki belőle az 1718: VIII. t.-cz. jelentősége sem, a mely nem beczikkelyezése valami cs. kir. hadseregnek, a mint a szerző állítja, hanem csak annak megállapítása, hogy Magyarországon szabályozott katonaságot kell tartani és pedig ugy bennszülöttekből, mint külföldiekből, a mi még nem törvényben kimondása annak, hogy a Magyarországon, Magyarország megvédelmezése czéljából, Magyarország adójából és jövedelmeiből tartandó rendes katonaság az uralkodó egyéb katonaságával egy hadseregbe egyesítendő, sem annak, hogy ez a magyarországi rendes katonaság ne csak Magyarországnak legyen jogintézménye. Nem tűnik ki továbbá szerző munkájának most említett részéből az sem, hogy az 1741 : LXIII. t.-cz. és azóta