Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Adalékok Szerbia büntetőjogának fejlődéséhez

4o8 KÜLFÖLDI JOGÉLET. a feltételes elítélést (70. §.) és ugyan e czélra a pénzbüntetésnek inten­zivebb alkalmazását rendeli el. A pénzbüntetés u. i. csak akkor változ­tatható át fogházbüntetéssé, ha a. pénzbüntetés semmi uton sem hajtható be (27. §. 4. bek.). A tervezet 19. §-a a progresszív rendszeri honosítja meg. A rabok foglalkoztatására vonatkozólag pedig helyes knminálpolitikai alapból kiindulva elrendeli, hogy azok lehetőleg olyan munkaágban nyer­jenek alkalmazást, a melyek szabadonbocsáttatásuk után megélhetésüket leginkább b;ztosithatják. Fiatalkoruakra vonatkozó intézkedéseiben szintén az ujabb Btk.-ek és tervezetek szolgálnak mintaképül. A büntetés kimérését a német javaslat példájára szabályozó szakasza (60. §.) és a mi Btk.-ünk 90. §-át követő radikális 02. 5;-a : «Ha a tör­vény a biróságot kifejezetten felhatalmazza arra, hogy a büntetést szabad mérlegelése alapján enyhítse, ugy a bíróság a büntetendő cselekményre megállapított büntetési nemhez és mértékhez nincs kötve» — a büntetés individualisatiójának elsőrangú biztosítékai. A szerb tervezet legnagyobb előnye azonban a biztonsági rendszabályok külön szabályozásában rejlik. Biztonsági rendszabályt állapit meg a közveszélyes, beszámíthatatlan és csökkent értékű egyénekkel 'gyógy- vagy ellenőrző intézety, az iszáko­sokkal (korcsmatilalom) és bizonyos tárgyakkal szemben, melyeknek köz­használatból való bevonását rendeli el, a mint végül a krónikus kriminali­tással szemben. És ez utóbbi épen az, mi a szerb tervezetet a német, osztrák és svájczi kollégái fölé emeli, mert mig azok kerülő uton igye­keztek a társadalom védelmét a legveszedelmesebb bűntettes-csoporttal szem­ben biztosítani, addig a szerb rálépett az egyetlen helyes útra. A javaslat 40. i;-a u. i. a következőkép intézkedik: «Az a szerb állampolgár, ki szándé­kosan elkövetett bűntettekért legkevesebb háromszor elitéltetett és az utolsó büntetés kiállása után újból szándékos büntettet követ el, az újólag meg­állapított büntetés kiállása után még határozatlan időre a büntető intézetben tartható, ha az elkövetett tettből és életmódjából arra lehet következtetni, hogy büntetendő cselekmények további elkövetésével nem fog felhagyni és ezzel a társadalomra veszedelmes.» Láthatjuk tehát, hogy a büntetőjogi uj irányok hatása nem maradt észrevétlenül a távoli Balkánon sem. Mig u. i. nem is olyan nagyon rég Szerbia a megtorló elven nyugvó botbüntetés és tálió primitív eszkö­zeivel védekezett a büntettek elkövetése ellen, ma már ő is a modern kriminálpolitika jól kipróbált fegyvereit igyekszik azzal szembe szegezni. Dr. lik Albert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom