Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Vécsey Tamás; (1938-1912)

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. yvécsey Tamás.* ^ (1859—1912.) Csak néhány hete jártam nálad jelenteni, hogy tanítványaid és részben kollégáid 50 éves doktorságod alkalmát egy jogirodalmi mü közzétételével akarják megünnepelni. Fakó arczod akkor kereste utoljára a mosolyt. Ez volt — ugy gondolom — életed utolsó öröme. És mégis ez volt nekünk, volt tanitványaidnak, veled szemben első hazugságunk. Mert mi akkor, fájdalom, már tudtuk, hogy te hamarább fogod lezárni életed könyvét, mintsem mi a magunkénak megírásához hozzáfoghatnánk. És most, hogy müvedet befejezted, mi már nem írhatunk mást, csak könyved utolsó lapjára az utóbeszédet, búcsúztatóul. Keresem ez utóbeszéd szavait és nem találok mást, csak ezt a három mondatot: lelkes tudós voltál, kötelességtudó tanár voltál és mindenekelőtt: jó ember voltál ! Mert a mi a tudóst tudóssá és a tanárt tanárrá teszi, nemcsak az értelmi képesség, hanem az etika kérdése is. Lehettek talán erősebb értelmek egyetemünk történetében az elhunytnál; de nem mindegyikök tudott megküzdeni épen az erős értelmességnek azzal a veszélyével, hogy kellő etikai ellensúly nélkül hova-tovább a mindent tagadás, a szkepticzizmus meddőségébe ne veszszen. És lehettek talán nálánál csillogóbb tehetségek is; de a csillogás tehetsége a csillogás vágyát is kelti és könnyen terel le a kötelességteljesítés keskeny útjáról, a hol a külső mutatós eredmények bizony csak gyéren nőnek. Vécsey Tamást az ő lelkesedése óvta meg a szkepticzizmus meddőségétől; az ő kötelességtudása óvta meg a tehetség szétforgácsolásától ; és szive jósága adta meg neki azt a lelki egyensúlyt és azt a derűt, a mely nélkül eredményes munka nem lehető. És az elhunyt ez etikájában találom magyarázatát annak a tudományos választásnak is, a melylyel a jogtudomány terén épen a római jognak szentelte életét. Nem az elmééi alaki tornája volt az, a mi őt ide vonzotta, nem ez volt neki erőssége ; és a gyakorlati élettől is távolabb állt, semhogy az itélőtehetség érvényesülését kereshette volna itt. Ő a római joghoz mint kulturtörténész, mint filológus és mint humanista köze* Gyászbeszéd, melyet S^ás^y-Schwar^ Gusztáv egyetemi tanár Vécsey Tamás ravatala előtt a budapesti egyetem aulájában tartott.