Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

'j ^8 POLNER ÖDÖN kább a régi szlovének, mintsem a régi horvátok utódai —panaszra a magyarok szükkeblüsége miatt okuk egyáltalában nincs. Bizonyára inkább szükség lett volna erre, mintsem arra a kétségtelenül érdekes, de közjogilag mégis közömbös következtetésekre, a melyeket szerző a protestantizmusnak Horvátországban (pongyolán nevezve) történt elnyomásából von. Ha már a protestantizmus elnyomását emiitette szerző, inkább arra mutatott volna rá, hogy miként bizonyítja az a körülmény, a mely szerint a most Horvát-Szlavonországokhoz tartozó régi magyarországi területen (az uj Szlavóniában) számos protestáns egyház van, a melyek még most is a magyarországi protestáns egyházi szervezetbe és püspökségek alá tartoznak, szintén azt a tényt, hogy a régi Szlavonországnak különállása, melyből kifolyólag ott a protestáns vallásgyakorlat meg volt akadályozva, ezekre a részekre nem terjedt ki. Az sem ártott volna, ha a szerző foglalkozott volna azzal a horvát teóriával, mely szerint a régi Horvátország szövetkezés utján lépett kapcsolatba Magyarországgal közjogi függetlenségének fenntartása mellett. Ennek az elméletnek czáfolása közben alkalma nyílhatott volna kimutatni, hogy az akkori 12 horvát nemzetséggel kötött szerződés, ha csakugyan létrejött, még nem jelentette az állami szövetkezést és közjogi függetlenséget, hanem csak ama 12 nemzetség által élvezett bizonyos privilégiumoknak a megerősítését. Azt a tényt is leszögezhette volna, hogy az emlegetett 12 nemzetségnek birtokai horvát irók állítása szerint is (Klaic Vjekosláv: Horvát nemzetiségek a XII. századtól a XVI. századig, 1897. Tartalmát közli Margalits: Horvát történelmi repertórium II. k. 20$. 1.) Magyarország felé nem terjedtek tul a Gvozd hegyen, vagyis azon a vonalon, a mely a zágrábi püspökség déli határa volt (a mai Modrus-Fiume megye északi részében) és a mely e szerint is a régi Horvátország határául tekinthető. A II. fejezetnek harmadik, C) alatti része a népességgel és állami nyelvvel foglalkozik. A 10. szakasz felírása a követ-