Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Magyar közjog német nyelven. 1. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. 547 különbségét a német rendiségtől, mint az 1848 előtti országgyűlés összetétele, a mit szerző a 12. lapon nem helyesen ad elő. Szerinte ugyanis a felső tábla a két magasabb rendnek a foglalata, az alsó táblán pedig a két alsó rend volt képviselve. A régi országgyűlések összeállításának eme nem helyes ismertetésével csak megerősíti azt a képzetet, hogy a magyar rendiség ugyanaz volt, mint a nyugati rendiség. Az országgyűlés két része nem a négy rendnek, mint olyannak volt képviselete; az u. n. felső tábla nem a két magasabb rendet foglalta magában és az alsó tábla nem a két alsó rendet képviselte. A felső táblának «Tabula Praslatorum, Baronum et Magnatum»-nak vagy később csak «Tabula Procerum»-nak elsősorban a nagyobb egyházi és a világi főhivatalok viselői, a «Praelati et Barones regni» voltak tagjai. A felső tábla eme tagjaihoz járultak kezdetben az u. n. Dominii Magnifici, nagybirtoku és tekintélyes nemesek, a kik e czimezés mellett a felső táblára meghivattak, anélkül azonban, hogy legnagyobb részük valamely nyugati értelemben vett főrendi (grófi, bárói) czim vagy jogosítvány birtokában lett volna. A «Magnificus»-ok helyét később a czimzetes mágnások foglalták el, t. i. azok, a kiknek a grófi vagy bárói czim örökletes joggal adományoztatott. Ezt a két osztályt nevezték Magyarországon főrendeknek, de bár bírtak különleges jogi kiváltságokkal, pl. vérdijuk és hitbérük nagyobb volt, a szó nyugati értelemében véve főrendek nem voltak és rajtuk kivül még a koronaőrök, azután a vármegyék főispánjai lettek és voltak hosszú ideig a főrendi tábla tagjai, a mint ez az 1687 : X. t.-cz.-ből is kitűnik. A koronaőrök, főispánok, kik gyakran köznemesek voltak, nem rendi alapon, hanem hivataluk, illetőleg állásuknál fogva voltak főrendiházi tagok, épugy mint a Praglatusok és az ország bárói, a «Barones regni». Ilyen hivatali alapon váltak még a főrendiház tagjaivá 1790-ben a görög keleti egyház metropolitája és püspökei is, valamint 1807-ben a fiumei kormányzó, mig a választásnak alapján foglalt ott helyet Szlavonország követe