Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 4. szám - Kinematograf-jog; (Második közlemény)

KÜLFÖLDI JOGÉLET. repressiv felügyeleti intézkedések állanak-e fenn, a vállalat létesítése pedig engedély nélkül történik. Bár e két elv a gyakorlatban a práventiv czenzura szigorúbb vagy enyhébb alkalmazásánál, viszont az utólagos ellenőrzés terjedelménél fogva annyira módosulhat, hogy egyenlő intézkedéseket eredményeznek. A legteljesebb szabadságban történhetik mozgófénykép-vállalatok alakítása Francziaországban. A vállalkozónak semmiféle engedélyre sincsen szüksége, csak bejelenteni tartozik a közigazgatási, valamint az iparhatóságnál a vállalat üzembe helyezését (ugyanígy a színházaknál). Nem kívánja meg az előzetes engedélyezést Németország sem. Itt — Francziao-szággal ellentétben — a kinematograf előadásokat nem tekintik színházi előadásoknak és a mennyiben azokat iparszerüen, külön ilyen czélra szánt, állandó helyiségben tartják, mint a közönséges látványosságokat (Schaustellung) a mutatvány beható vizsgálata nélkül engedélyezik. Míg ha ily előadásokat alkalomszerűen, avagy huzamosabb időn át, de különböző helyeken, vándorló vállalkozók rendezik, még a fentemütett engedélyre iem szorulnak, (így Preuss-Oberverwaltungs-Gericht, Entscheidung 1903 május 11). Nagy helyeslésre talál ez utóbbi rendszer egy igen elterjedt felfogás híveinél,* kik szerint minden körülményesebb engedélyezési processus a sajtószabadság elvébe ütközik, tekintve, hogy a kinematograf-felvétel a a német birodalmi sajtótörvény értelmében vegyi uton előállított és vetítés által terjesztett képes ábrázolatnak tekinthető. A práventiv czenzurát a kinematograf-vállalatok engedélyezéséné! Magyarországon is mellőzték, az engedélyezés ennek daczára is számos feltételtől van függővé téve. Hogy mennyire nem felelnek meg az ide vonatkozó hazai intézkedések a kinematográf-vállalatok és előadások különös természetének, azt abból láthatjuk, hogy az érvényben levő — fő jogforrást képező — 1881. XX. t.-cz., valamint a 64,575/vc. számú belügyministen rend. a mozgófényképelőadásokat «mindennemü látványos és mutatványos helyekkel, erőgépekkel, kintornákkal, hullámvasutakkal» és más hasonló nem épen magas művészi színvonalon álló szórakoztatási alkalmatosságokkal egy kalap alá veszi és közösen szabályozza. Ennek megfelelően a vállalat nyilvános helyen csak megadott engedély alapján nyitható meg, tekintet nélkül arra, hogy az előadások belépődíj mellett tartatnak-e vagy pedig ingyenesek (7445. Eln. 897. sz. főkap. rend. 1. §.). Az engedélyt magyar állampolgárnak a rendőrkapitány vagy a szolgabíró, külföldinek pedig a belügyminiszter adja meg, kivéve Budapesten, a hol kizárólag az államrendőrség főkapitánya jogosult az engedélyezésre (Id. törvény 7. §. ; miniszt. rend. 2. és 4. §§.). Utóbbinak határozatát birtokon kivül lehet megfelebbezni a belügyminiszternél. Az engedély megadása meghatározott személyi és tárgyi leltételektől függ. Előbbiek közt első * Cohn Cinematographenrecht. Vorlesung 1909 S. 17.