Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 4. szám - Büntetőjogi Dolgozatok. Wlassics Gyulaszületése hatvanadik évfordulójának ünnepére.Szerkesztett a N. B. E magyar csoportja. Franklin Társulat 1912 [könyvismertetés]

IRODALOM. -Intim hangon irt Edvi-Illés Károly dCsemegi és Wlassics» czimmel arról a vitáról, amely Csemegi és Wlassics között a tettestárs és bűnsegéd megkülönböztetése tárgyában lefolyt. Érdekesen mutat rá ebben Edvi-Illés arra a hatásra, a melyet Wlassics irodalmi munkásságával a Btk. 70. §-ának értelmezésére gyakorolt. Már a kriminálpolitika határán mozog Angyal Pálnak «A felbujtás kísérletéről» szóló nagy tudományos apparátussal megirt czikke, a mely egyszersmind Angyal frontváltozását jelenti szubjektivista irányban, midőn a felbujtás kísérletének büntetendősége mellett száll sikra. Hasonlókép dogmatikus kérdést érint de lege ferenda Berger Miksa, a ki a büntetőjogbeli tévedés kérdéséhez szól hozzá és ügyesen érvel a mellett, hogy a bíróság error juris criminalis esetében a büntetést a törvényes mértéken alul is megállapíthassa, esetleg a feltételes elitélést alkalmazhassa. Etikai vezérlő gondolatot kíván megvalósítani a bűnösség tanában Degré Lajosnak «Az értékítélet ismerete mint bünösségi előfeltétel* czimü czikke, a mely a jogtalanság tudatának, mint a szándék alkatelemének posztulátuma ellen foglal állást és a norvég Btk. kapcsán azt bizonyítja, hogy a kötelességellenesség tudata is már kimeríti a bűnösség fogalmát. Baumgarten Nándor, a kinek dolgozata épen ne n vall arra, hogy szerzője csak vendég a bünietőjog irodalmában, «A kereskedelmi vétségekről') szóló értékes dolgozatával a büntetőjog egyik alapproblémájára, a bűntett fogalmára vet -igen érdekes világot. Uralkodó felfogásunkkal szemben, a mely a kereskedelmi vétségeket rendszegéseknek tekinti, Baumgarten meggyőzően bizonyítja, hogy sem de lege lata, sem de lege ferenda nem lehet a jogellenes cselekmények e sajátos típusának minden esetében a kriminalis jelleget megtagadni. A jogböicsészet és a büntetőpolitika határait érinti Friedmann Ernőnek «A büntetés átalakulásáról» irt tanulmánya. Egy korábbi munkájának alapgondolatát fejtegetve utal arra a kapcsolatra, a mely a büntetés és az individuáletika közt egyrészt, a megelőző intézkedések és a szocziáletika közt másrészt fennáll. Konklúziója, hogy addig, a mig az állam az individuálisztikus szervezet alapján áll, a büntetést nem nélkülözhetjük. Viszont a íejlődő uj kors2ak uj követelményeként foglalnak mindinkább több teret a biztonsági rendszabályok. Noha a büntető novella a fiatalkorúak büntetőjogi problémáját alapvető kérdéseiben már megoldotta vagy talán épen ezért, a fiatalkorúak kriminalitásának leküzdésére szolgáló módszerek még mindig homloktérben állnak. Három dolgozat foglalkozik a fiatalkorúakkal. Lengyel Aurél «Az if ukoruak törvényes védelmének* czime alatt a gyermekbirósági szervezetnek és eljárásnak teljesen átgondolt és részletesen kidolgozott rendszerét összeköti azoknak a törvényes rendelkezéseknek a javaslatával, a melyek a fiatalkorúak testi, szeilemi és erkölcsi fejlődésének védelmére szükségesnek mutatkoznak. Czikke erős gyakorlati érzékről tesz tanúságot s csak