Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A jogi szemináriumokról

Dt SCHWARZ GUSZTÁV rendszeres egészében közölje a hallgatóval; hanem a mely szabadon szárnyal a maga anyaga felett, egyes részleteket egyéni szempontok alá foglal, az anyagot más ismeretterekkel fűzi össze, ötletekkel fűszerezi, saját egyénisége varázsával a hallgatót a tárgy számára megnyeri és önálló tanulásra serkenti. Voltak és vannak ilyenek is a hires külföldi és belföldi előadók között: ilyenekül ismertem a német Stein Lőrinczet és Treitschket, ilyen volt nálunk (hogy élőkről ne beszéljek) a nagytehetségű Kerkápoly. Ámde e rendkivüli egyéniségek személyes hatása nem bizonyít módszerük általános helyessége mellett. Rendkivüli embernek mindig rendkivüli lesz a hatása, bármilyen módszert kövessen is. Ámde abból, hogy egy Stein vagy Treitschke szabad előadásokban tündököltek, a melyekben rendszeres módszer nélkül, de omnibus rebus et quibusdam aliis szónokoltak, még nem következik, hogy az ilyen példát hasonló eredménynyel minden más emberfia is követhetné. Hova jutna az egyetemi tanítás, ha minden átlagtehetség is ily szabadon «szárnyalna ?» Milyen tehát az egyetemi tanitás helyes módszere? Szerintem az egyetemi tanításnak sem lehet más a helyes módszere, mint minden más tanitásnak. Minden tanitás pedig egynehány közismert lélektani igazság alkalmazása: i) hogy a tanulás annál könnyebben megy, minél erősebben tudjuk felkölteni az uj ismeret iránt való kíváncsiságot, az u. n. «érdeklődést»; 2) hogy az érzéki szemlélés könnyebb operáczió, mint az elvont gondolkodás; 3) hogy az ismeretlent az ismerthez való kapcsolás utján sajátítjuk el legkönnyebben; és 4) hogy az, a mit a saját gondolkodásunk utján kisütöttünk, világosabban és biztosabban marad meg az elménkben, mint az, a mit a tanitó velünk készen közölt. A gyermekek oktatása régtől fogva ezeknek a pszichológiai igazságoknak alapján folyik. Pedig az ismeretlennel szemben a felnőtt ember is csak gyermek marad és a pedagógia szabályai ő reá is illenek. Mindez közhely. Pedig könnyű volna kimutatni, hogy a hagyományos egyetemi