Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 1. szám - A pactum reservati dominiinak utólagos kikötése
A PACTUM RESERVATI DOM1N I IN AK UTÓLAGOS KIKÖTÉSE. I IJ egyezni vagy nem, hogy a biróságok mily védelemben részesitik ; az élet mindezeken keresztül utat tör magának és szívósan ragaszkodik a jogintézményhez. Mit szóljunk pl. ahhoz, hogy Németországban egy évben körülbelül i '/a millió vételi ügyletet kötnek tulajdonjogfenntartás mellett, melyeknek vételára körülbelül 13^0 millió márka!* E számadatok e jogintézmény rendkívül fontos gazdasági jelentőségét oly fényesen igazolják, hogy e tekintetben minden további kommentár felesleges szószaporítás volna. Most már azonban, alig hogy minálunk is szerzett magának ez az intézmény egy kis otthont, alig értük már el, hogy ne csak gyanús szemekkel nézzék, felvetette az élet ennek a sajátságos jogintézménynek egy uj alakulatát, mely valószínűleg a szenvedésnek ugyanazt az útját lesz kénytelen megtenni, mint maga a főintézmény. Az a kérdés merült fel ugyanis, vajon megengedhető-e, hogy a felek, kik rendes adásvevési szerződést kötöttek, azt utólagosan, mikor már a vétel tárgya fenntartás nélkül átadatott, oda módositsák, hogy az ügylet tulajdonfenntartással kötöttnek tekintessék, vagyis a fenntartás nélküli szerződést tulajdonfenntartás melletti szerződéssé átalakítsák ? Tudtunk szerint e kérdés nálunk sem a jogirodalomban, sem a judicaturában nyomot nem hagyott. Hogy a kérdés nem tisztán akadémikus jelentőségű, bizonyítja már az, hogy az életben előfordult sok gyakorlati eset közül kettőben a német Reichsgericht állást foglalt és hogy a német jogirodalomban igen élénk megvitatás tárgyát képezi. A német Reichsgericht látszólag oly irányban döntött ugyan, hogy ily utólagos kikötés nem fogadható el.** Ezzel szemben a jogirodalom az utólagos kikötést elfogadandónak vitatja, és kilátás van arra, hogy a Reichsgericht, mely * Umrath S. «Der Begriff der wesentlicher. Bestandtheils». i. lap i. jegyz. ** Entscheidungen des Reichsgerichts 49. köt. 170. I. és S4- köt. jo. L, az első 1901-ből, a második iQoj-ból való.