Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEK VALÓ JOG. ket mint egyértelműeket, pedig egyrészt lehetetlen, hogy még a legtávolabbi vérrokonnak is rendelkezési joga legyen a holttest felett, másrészt pedig magától értetődő, hogy a túlélő házastárs, ámbár nem tartozik a rokonokhoz, mégis rendelkezésre jogosult személy. Az 1904 augusztus 12-iki badeni miniszteri rendelet «szülőkről, nagyszülőkről, leszármazókról, házastársról és testvérekről)) beszél; az u. n. Kunstschutzgesetz 22. §-a beleegyezésre jogosult hozzátartozókként emliti az elhunyt túlélő házastársát, gyermekeit és szülőit, s ugyané személyeknek adja meg a Btk. 189. §. 3. bekezdése az inditványi jogot a holtak ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetében. Kétségtelenül indokolt lesz azonban a rendelkezésre jogosultak körét a temetésre nézve kiterjeszteni s ebben a tekintetben a körülményekhez képest esetleg távolabbi rokonoknak is meg kell adni a rendelkezési jogot. A jogelvek ezen a területen is most vannak kialakulóban; végeredményben majd a közhatalomtól függ, hogy közelebbi hozzátartozók hiányában a temetést maga kivánja-e végrehajtatni, vagy pedig megengedi a távolabbi rokonok, sőt esetleg más, az elhunythoz közel álló személyek rendelkezését.* Marad végül az a kérdés, hogy több hozzátartozó közül kinek legyen elsőbbsége a rendelkezésre nézve? A Kunstschutzgesetz 22. §-a a gyermekeket és a túlélő házastársat egy sorba állítja, az elhunyt szülőit pedig a másodikba; egyebütt, a rendeletekben stb. erről a kérdésről nincsen szó. Véleményem szerint az elsőbbség azé a hozzátartozóé, a ki minden körülmény mérlegelésével legközelebb állott az elhunythoz. A frankfurti Oberlandesgericht fennebb idézett határozata a túlélő férjét mondotta ki elsősorban jogosultnak, a határozat alapjául szolgáló esetben kétségkívül joggal. Egyformán közel álló hozzátartozóknál jogi hatás elérése végett az akaratnyilvánításnak egyöntetűnek kell lennie. A bonczolás tehát nem tör* V. ö. e kérdésben Alff értekezését, Zur Lehre . . . der res sacrae, München 1900, n- §• 8*