Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEN VALÓ JOG. 1 OJ vonatkozó szubjektiv magánjog létezésének kérdése Németországban. De más irányban is nagy fontossággal birna az ilyen magánjogi rendelkezési jog elismerése. Hadd mutassunk rá e részben a jogvédelem módjára: hiszen ez a jog mint magánjog elvileg polgári per utján keresettel vagy pedig, mivel az ilyen per ténybeli okoknál fogva igen ritka lesz, időleges intézkedésre irányuló kérelemmel volna érvényesíthető. Azután e rendelkezési jog megsértése esetén, épen mivel szubjektiv magánjog megsértése forogna fenn (Ptk. 823. §. 1. bekezd.), kártérítési igények keletkezhetnének, pl. akkor, ha valamely jogosulatlan személy a holttestet olyan helyre temetteti, a mely a jogosultnak nem tetszik és a jogosult a neki tetsző helyre akarná átszállittatni, követelhetné a költség megtéritését. Minemű volna már most ez a szubjektiv magánjog? Sok jogász ugy fogja fel a dolgot, hogy a legközelebbi érdekelteket a holttestre nézve tulajdonjog illeti meg. A forgalmonkivüliség ennek nem akadálya, mert a forgalmonkivüliség csak annyit jelent, hogy a magánjogi viszonyok, közelebbről a tulajdonjog annyiban vannak kizárva, a mennyiben azok a forgalmonkivüli dolog közjogi természetű rendeltetésével nem férnek össze. E felfogás mellett tehát fennállana a holttestre nézve a legközelebbi érdekelteknek a rendeltetés által korlátolt tulajdonjoga. Természetes, hogy ennek a nézetnek a képviselői is alig lesznek hajlandók a tulajdonjogot a temetésen tul fenntartani; az is természetes, hogy ennek a tulajdonjognak épen a holttest rendeltetése mellett igen csekély tartalma volna, olyannyira, hogy e jogviszony megjelölésére a tulajdonjog fogalma alig alkalmas. Hiszen a jogrend azért adja a tulajdonjogot, hogy megvédje az egyénnek a dolog kihasználására vonatkozó gazdasági vagy egyéb egyéni érdekeit: a holttest rendeltetése viszont egyenesen azt követeli, hogy a holttest mindennemű gazdasági, sőt egyáltalán mindennemű egyéni érdektől teljesen el legyen vonva. A mi tételes jogunk mellett különben sem áll meg az az