Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 91 szokásjogi tételeket erősítve meg, vagy a hol csak motivál. Mindezekben az esetekben általában el van ismerve, hogy a vélelem a törvény rendelkezésének csak különös alakja, azaz más szavakkal, hogy ezekben az esetekben a vélelmező tény, mint a jogszabály ténybeli alapja, tényállása szerepel. A ((vélelem* kifejezés tehát még nem hozza magával azt, hogy a törvény ezzel csupán csak a bizonyitás terhét akarta szabályozni. Ezek után arra az eredményre kell jutnunk, hogy a törvényes vélelmek szokásos teóriájának nincsen elfogadható alapja. Ez a teória abban a circulus vitiosusban mozog, hogy azért jó, mert a vélelmezett tényt állítani kell, a vélelmezett tényt pedig azért kell állítani, mert ezt az állitólag jó vélelmi teória megkivánja. Mielőtt odébb mennénk, a törvényes vélelmeknek még egy másik teóriájáról kell megemlékeznem. Ez a teória, a melyet én már régebben felállítottam és még néhány év előtt helyesnek találtam és a mely, habár nem is mint alap-teoria, de mellékes megjegyzésekben másoknál is keresztül csillámlik, röviden abban foglalható össze, hogy a törvényes vélelem a vélelmező ténynek törvényes bizonyító erejét szabályozza. A vélelmező tény rendszerint már magában véve, minden törvényes rendelkezés nélkül is, többé-kevésbbé valószinüvé teszi a vélelmezett tényt, azaz többé-kevésbbé erős következtetést enged a vélelmezett tényre, tehát bizonyító erővel bír, indiciumul szolgál. Midőn tehát a törvény az egyszerű, közönséges vagy emberi vélelmet törvényes vélelemmé változtatja át, nem tesz egyebet, minthogy az indikáló ténynek bizonyító erejét törvényesen megállapítja, törvényes bizonyítási szabályt állapit meg.* E sze* így lényegileg Unger is. íjo §. 582. 1., habár azt, hogy a vélelem törvényes bizonyítási szabály, kifejezetten nem mondja ki, hanem csak azt, hogy a törvényes vélelem a tulajdonképen bebizonyítandó állitás helyébe egy másikat substituál és a magában véve elégtelen mesterséges (közvetett) bizonyítást kielégítőnek nyilvánítja. Egyébiránt szerinte (1. u. o. 14. j.) a vélelem ellen épen ugy van ellenbizonyításnak helye, mintha a (fő) bizonyitás tanukkal vagy okiratokkal stb. történt volna A n. prts. 1877-iki életbelépt, törvénye, 16. §. 1. p. szintén emlékeztet erre a felfogásra, a mennyi-