Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

84 öí PLÓSZ SÁNDOR midőn folytatólag azt mondja: Sed si fingamus abfuisse maritum verbi gratia per decennium, reversum anniculum invinisse in domo sua, piacet nobis Juliani sententiae, hunc non esse mariti filium. Non tamen ferendum Julianus ait eum, qui cum uxore sua assidue moratus nolit filium agnoscere, quasi non suum. (Ez ismét a gyakorlati tényállásból van meritve.) Ezután még Scaevolára hivatkozva hozzá teszi, hogy a gyermek akkor sem a férjé, ha ez betegség okából, vagy más okból bizonyos ideig nem közösült nejével, vagy nemzés-tehetetlen volt. A forráshely egészéből tehát világos, hogy Ulpian csak azért állítja az ideális tényállást fejtegetése élére, hogy a gyakorlati tényálladékhoz kötött szabály alól tett kivételeket megokolja. Csakis mint tényálladékot emliti fel Ulpian a férj halála után tiz hónappal való születést, a melyhez egyszerűen hozzáfűzi a jogi következményt, a midőn 1. 3. §. 11. D. 38., 16. azt mondja: Post decem menses mortis natus non admittetur ad legitimam hereditatem. És nem csupán vélelmet állapit meg a következő 12. §. sem, a mely szerint: De eo autem qui centesimo octogesimo secundo die natus ést, Hippocrates scripsit et Divus Pius pontificibus rescripsit, iusto tempore videri natum, nec videri in servitutem conceptum, quum mater ipsius ante centesimam octogesimum secundum diem esset manumissa. Ulpian itt is közvetlenül az előadott tényálláshoz kapcsolja a jogi hatályt, t. i. hogy a gyermek mint szabad született. Nem vélelmet fejez ki a 1. 12. D. [., $. sem, a melyben Paulus Hippocrates auctoritására hivatkozva azt mondja, hogy credendum est eum qui ex iustis nuptiis septimo mense natus est, iustum filium esse. A jogász a hetedik hónapban való születéshez nem a férj által való nemzés vélelmét, hanem egyenesen a törvényesség jogi következményét kapcsolja. Annak példája, hogy a törvényes vélelmet szabály és kivétel alakjában is ki lehet fejezni, a n. polg. tkv. 1591. §-ában is található. Ez a §. azt a vélelmet, hogy a gyermeket a férj nemzette, ha a gyermek a házasság megkötése után született