Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Schwarz Gusztáv tanítása a jogi személyről a német jogi irodalomban

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 69 által is emiitett esetet, a mikor a büntetöbiró a sikkasztás vádja alól abból az okból mentette fel azt, a ki a tulajdonjog fenntartása mellett vett gépet a vételár kifizetése előtt eladta, — mert a sértett a vételárt perelte s ezzel elismerte, hogy a gép a vádlott tulajdonába ment át. Jogászilag minden bizonynyal tarthatatlan érvelés. De mi is történt itt ? A biró — helyes erkölcsi érzékkel — visszaretten attól, hogy megbélyegezze azt az embert, a ki a forgalmi élet felfogása szerint megvette, megszerezte azt a gépet, mely tehát az «övé», a melylyel atehet a mit akaró. A sanctió túlsúlyosnak tűnik fel előtte s ezért kibúvót keres, hogy azt ne kelljen alkalmaznia. Ha a törvény gondoskodott volna arról, hogy az ilyen cselekményeket erkölcsi csekély súlyuknak megfelelő csekély büntetéssel sújtsa: a biró e dilemma elé nem kerülhetne. S igy van ez, merem állítani, majd minden ilyen esetben: az eltérő fogalomhasználat a törvény há^agára vezethető vissza, mely a szigorú subsumtiót igazságtalanná, czélszerütlenné tenné. A jó törvényhozó a legtöbbet — a rossz ítéletekből tanulhat. * A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket a jogászok egyhangú ellenzése kiséri kora sírjába. Az az őszinte visszhang, a melyet Gallia Béla november 5-iki előadása keltett, az előadó kiváló fejtegetései, nyugodt objektivitása, meggyőző érvei mellett magának az ügynek is szólott. Bizonyítja ezt az a tomboló lelkesedés, mely a törvényszék volt elnökét, Nagy Ödönt ünnepelte, a mikor szólásra emelkedett. Méltatnók az érveket, eszmecserébe bocsátkoznánk a pro és contra fölött, — de minek ? az ítélet elhangzott és — nem fogunk belehalni. Az átmenet elkerülhetetlen alkalmatlanságai, az adminisztráczió feltétlenül érezhetővé válandó nehézkessége, a judikatura egysége fenntartásának sokkal nehezebb volta a nyakunkba zúdítanak egy csomó bajt, a mire senkinek nem volt szüksége és a mi senkinek javára nem fog válni. De hát: tu l'as voulu... s ha tul leszünk rajta, megélünk valahogyan a szaktörvényszék nélkül is, a szaktudás nem lévén privilégiuma a bíróságoknak, hanem a bíráknak, a mit egyelőre magukkal visznek minden «beolvasztáson» keresztül. Gallia Béla előadásáról pedig azt a felejthetetlen emléket viszszük magunkkal, hogy volt egyszer egy kérdés, a melyben a jogászok egyetértettek, s ez az volt: vájjon csakugyan oly kiváló büszkesége-e ennek a lefejezett törvényszéknek — Gallia Bélai M.