Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Perorvoslat a vádtanács végzései ellen

776 BÍRÓI GYAKORLAT. terhelt ellen felhozott bizonyítékok nem elegendők arra, hogy a terhelt bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek. Mellesleg megjegyezve, ily módon a terhelt a letartóztatás kérdésében használt perorvoslatával több jogot biztosit magának, mint a mennyit neki a 268. §. liberális rendelkezése nyújt. A 268. §. alapján ugyanis, ha a törvényszék a vádiratot — tekintve, hogy a terhelt az ellen kifog ssal nem élt — hivatalból vizsgálja felül, a 264. §. ó-ik pontját alkalmazásba nem veheti és az eljárást a bizonyítékok elégtelensége okából a terhelt ellen meg nem szüntetheti ; holott a kir. tábla a 272. §. alapján még ebben az esetben is megszüntetheti az eljárást. Felesleges bővebben fejtegeini, hogy ily módon a kir. itélö tábla, mint felülbíráló hatóság sokkal nagyobb kiterjedésű hatáskörrel bir, mint a törvényszék, mert a törvényszék a 264 ik §. ó ik pontját a terhelt kifogása hiányában nem alkalmazhatja, holott a kir itélö tábla e tekintetben a 270. §. szerint a terhelt kifogásaihoz kötve nincs. Ezenfelül valóságos anomália az, hogy a kir. lábla, mint felülbíráló f< rum dönt olyan kérdésben, a melyben az első fórumnak nem lehetett határozni. A 270. és 272. §-ok egybevetése és a fentebbiek szerinti méltatása tehát arra a végeredményre vezet, hogy a letartóztatásban lévő terheltnek több és messzebbmenő joga van, mint a szabadlábon lévő terheltnek, mert míg a letartóztatott terhelt a letartóztatás ellen használt perorvoslatával a kir táblától beszüntető végzést nyerhet, addig a szabadlábon védekező terhelt, kinek az ügy e stádiumában nem áll módjában ügyét a kir. tábla elé vinni, fellétlenül főtárgyalás ele kényszerül. Igaz ugyan, hogy a bprts. 270. igának rendelkezése szerint a letartóztatás es vizsgálati fogság kérdésében hozott végzés elleni felfolyamodás nem akasztja meg a további eljárást, a mi azonban a gyakorlati életben jelentőséggel nem bir, mert eltekintve a:tól, hogy a kir. tábla felülbíráló végzése néhány nap alatt könnyen kisürgethető, csaknem képtelenség a főtárgyalást a kir. tábla határozatának bevárása nélkül megtartani. Hogy milyen nagy hordereje van már most annak, hogy a kir. ítélő tábla főtárgyalás nélkül is beszüntetheti hivatalból a terhelt ellen az eljárást, mig a szabadlábon védekező vádlott kénytelen eltűrni egy főtárgyalás izgalmait és kellemetlenségeit és mennyivel több esetben okoztatik nagyobb, gyakran helyrehozhatatlan jogsérelem a szabadlábon lévő terhelten, min1 a letartóz;atott terhelteken, azt felesleges bővebben fejtegetnem. E tekintetben csak u alok a jogerős vádhatározat gyakran rettenetes következményeire. Kétséget nem szenved tehát, hogy a 272. §. igazságtalan megkülönböztetést teremt a szabadlábon lévő és a letartóztatott terheltek közt, mely anomáia — minthogy a vádhatározat feltétlen megfelebbezhetésének retrográd álláspontjárj vissza nem mehe ünk — csak ugy szüntethető meg, hogy ha vagy megtagadtatik a felebbvitel a vádtanács minden vád-