Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911 / 10. szám - Apponyi a birodalmi egységről
APPONYI A BIRODALMI EGYSÉGRŐL. gyakorlati pongyolaságok lehetővé tesznek — legalább számukra! — ezzel a ténynyel ellenkező magyarázatot is. Hát ha az ilyen magyarázat alkotmányunk határozott és kétséget nem tűrő alapelveivel s a tények belső természetének megmásithatatlanságával szemben is lehetséges volna, még akkor is hiába való lehet annak megkisérlése, hogy az összbirodalom politikai eszméje jogi színezetet is kapjon, mert hiszen — s itt szórói-szóra idézem Apponyit, mert e mondat tacitusi tömörséggel világítja meg az osztrák érvelés jellemét és értékét: «Zweideutigkeit ist keine Quelle neuen Rechtes.» íme az osztrák érvek még akkor sem gyöngíthetnék meg annak a tételnek igazságát, mely szerint Magyarország az Ausztriával való kapcsolatban is teljesen megóvta souverainitását, ha ez érveknek volna is ténybeli alapjuk. S ezt megállapitván, azzal a problémával, hogy Ausztria és Magyarország viszonya az államkapcsolatok mely kategóriájába tartozik s hogy az 1867: XII. t.-czikk szerződési jellegü-e vagy sem, Apponyi a nagyosztrák támadásokra válaszul irt e czikkében már nem kiván foglalkozni. Hisz e kérdések mikénti eldöntése állami souverainitásunk ténye szempontjából teljesen irreleváns. Csupán annyit konstatál, hogy e két állam kapcsolata nem valami merőben esetleges, laza, pusztán tényleges viszony, — hanem alaptörvényeken nyugvó, az uralkodó személyének azonossága s a nemzet királyhűsége által biztositott és mindenesetre jogi kapcsolat. Nem kell tehát a magyar alkotmánytól félteni az elválaszthatatlan birtokláson s az ebből folyó együttes védelmi kötelezettségen alapuló nagyhatalmi erőt. Sőt ezt épen csak a magyar államiság minden oldalról való őszinte és fenntartás nélküli elismerése teheti szilárddá ... Ebben a politikai igazságban csendül ki Apponyi tanulmánya. Politikai tételben — s ez ennél a témánál nem is lehet máskép. Mert hiszen a Gesammtmonarchie eszméje Ausztria és Magyarország viszonyában csakis politikai eszme lehet. És hiába próbálnak ez eszmének a nagy-osztrákok Lustkandl óta