Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 723 gedni az elérhetővel, mint az egész égető kérdést ad graecas calendas halasztani. A legfőképeni vita két kérdés körül csoportosul. Egyrészt a laikus elem érvényesülése a felebbezési eljárásban, másrészt a tárgyaláson felveendő bizonyíték terjedelme képezi vita tárgyát. Eddig a laikus elem — az esküdtszék és a Schöffen-ek — csak az elsőfokon szerepeltek. Egyesek a másodfokra is ki akarják terjeszteni a Schöffen intézményét, de ezzel szemben az egész jogászság egyhangúlag foglal állást. Még Anglia is, a mely a bűnvádi eljárásban a legnagyobb szerepet adja a laikus elemnek, a felebbezési tanácsot csakis a szakbírókból állítja össze (Criminal Appeal Act., 1907). A felebbezési eljárás természete, a melyben a jogkérdés emelkedik a ténykérdés fölé és a melynek alapja egy jogi alkotás, az elsőfokú ítélet, megköveteli a szakbiróság által való elintézést. A másik vitapont a felveendő bizonyítás terjedelme. A bíróság szabad mérlegelésére bízza a javaslat a bizonyítás határainak megállapítását, de az esküdtszék előtti eljárásban taxatíve meghatározza, hogy csak mely bizonyítás utasítható vissza, u. m. szakértő, birói szemle, egyéb bizonyító eszköz pedig négy esetben, ha az illető tény köztudomású, ha a döntésre nem bír befolyással, ha már be van bizonyitva, végül ha az illető bizonyíték meg nem szerezhető. Svájcai törvénj- a betegsegélye^és es balesetbiztosításról. A szövetséggyűlés 1911. év júniusában megszavazta a javaslatot, de népszavazás alá fog kerülni és erős ellene az agitatio. Egy ízben már elfogadott a szövetséggyülés hasonló javaslatot 1898-ban, de a népszavazás 1900-ban elvetette. A törvény a betegsegélyezést illetőleg nem a német rendszert követi, hanem a franczia-angoi rendszert. Alkalmazkodik a Svájczban már régen fennálló szervezetekhez, a betegsegélyző-pénztárakhoz, ezeket támogatja és segélyben részesiti. A kötelező biztosítást nem viszi keresztül, de megadja a kantonoknak a jogot, hogy a betegsegélyzésc az egész lakosságra, vagy annak bizonyos osztályára kötelezővé tegyék. Az állam minden biztositott után bizonyos összeget fizet a pénztárnak, 3*50—7 frankig, gyermekágyas nők után 20 frankot. A segélyezett pénztárak állami felügyelet alá kerülnek. A balesetbiztosítást kötelezővé teszi a törvény az üzemi balesetekre nézve. Az összes dijakat a vállalat tulajdonosa fizeti. A nem üzemi balesetek dijait 3/i részben a biztosítottak, 1 i részben az állam viseli. A vállalatok megterhelése évi 14-, millió frankra becsültetik, az államra nehezedő teher 6 millió frankra előirányoztatott. A svájczi rendszer még relatíve is kevesebb terhet jelent, mint a német rendszer, a mely kétségtelenül a legtökéletesebb, de a legnagyobb mértékben terheli meg az államot és a magánosokat egyaránt. 46*