Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Földes Béla: A Socialismus. 2 kötet [könyvismertetés]

IRODALOM. adott: «Marx óta a jogbölcselet gyakorlati politikává válik. A socialismus többé nem elméleti, hanem gyakorlati probléma és a munkásosztály felavattad k a jövő társadalom úttörőjévé* (II. Jj. I.). Földes nem bocsátkozik a marxizmus minden tantételének aprólékos ismertetésébe és bírálatába, hanem csak Marx ama tanainak, illetve munkáinak a Marx-kritika minden szitáján átszűrt kivonatát nyújtja, a melyek a gyakorlati szoczializmus szempontjából is a legfontosabbak («Az ökonómiai monismus», «Az amoralismuSD, «A communista kiáltványa «A politikai ökonómia bírálatához*, «A tőke», «Az utópiától a tudományig*). Bírálatai, megjegyzései és önálló fejtegetései mutatják, hogy Földes elismeri az evolucziós történeti felfogás nagyszabású voltát, jogosultnak látja, hogy a fennálló társadalmi berendezéseket czélszerüségük szerint itéijék meg és változtassák is meg és hogy a történelem vezető eszméit magából az életből, nevezetesen az emberek anyagi szükségleteiből is vezessék le. De ép oly határozottan fordul Földes ama tan ellen, hogy a történelemben az etikai tényezők nem játszanak fontos szerepet és kimutatja, hogy Marx u. n. amoralizmusát is az etikai ítéletek és törekvések egész sora szövi át. Épen a társadalmi elv fokozatos érvényesülése feltételezi, hogy a munkásosztályt kiváló társadalomerkölcsi tulajdonságok tüntessék ki. Gazdasági tekintetben elismeri Földes, hogy a tőkés gyakran sajátítja el idegen munkának a termékeit, de nem ismeri el, hogy csak a munka termel értéket. A magántulajdon jogosultságát Marx sem tudta megdönteni. Mielőtt a szerző a mai szoczializmussal szemben véglegesen állást foglalna, kisebb tanulmányokban ismerteti egy harmadik könyvben az iegyéb irányokat*. Fichte, Marlo és Rodbertus rendszereinek bemutalása után rendkívül érdekes képet nyújt szerző Lassalle egyéniségéről és éleimunkájáról és tömören tárgyalja az anarchizmust, a katedraszoczializmust, a revizionizmust, az uj kantianizmust, a szindikalizmust és az uiópizmust is. Ezekben a fejezetekben sok első kézből való uj anyagot kapunk (igy pl. Hess és Grün német anarchisták méltatását, az etikai elv térfoglalását a szocziálista táboron belül stb.). «A socialismus és a kulturproblémák» cz. negyedik könyvben a szoczializmusnak a valláshoz, a családhoz, az államhoz, a nemzetiséghez, a militarizmushoz, a tudományhoz és a gazdasági rendhez való viszonyát világítja meg. Végül egy Visszapillantás cz. fejezetben összefoglaló bírálatot nyújt a sokoldalú mozgalomról. Ez utolsó könyv mutatja teljes világossággal a szerzőnek azt a pedagógiai czélzatát, hogy a szocziálisztikus eszmékről napi politikánkban közkeletű tévedéseket tisztázza és a müveit közönségnek biztos alapot nyújtson a szoczializmussal szemben való állásloglalásra. A marxizmus a vallást nem intézte el, sőt mint uj világnézlet maga is vallási jellegű. A modern tudományos szocziálisták a házasságnak, a családnak egyszerű eltörlését már nem hirdetik, az állammal szemben egyre xnkább feladják intranzigens magatartásukat, résztvesznek a kormányzás