Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 1. r

A TELEKKÖNYVI JOGRENDSZER ÉS REFORMJA. Vizsgálván a jogrendszer egyes intézményeit és azok hatását, az immár félszázadnál hosszabb idő gyakorlati tapasztalatai támogatásával mindenekelőtt meg kell állapitanunk az általános magánjog fejlődéséből, intézményeiből ama joghatás jelentőségét, melyet a magánjog a telekkönyvi jogrendszerrel való kölcsönhatása folytán gyakorol a földbirtok-rendszer ujabb fejlődésére, alakulataira, tagozódásaira. A dologjogi és örökjogi jogszabályok állanak e tekintetben előtérben. Hogy a telekkönyvi jogintézmény hatását földbirtokjogunk fejlődésére különösen a földtulajdonos formáinak kialakulására kellőképen mérlegelhessük, annak a korszaknak mesgyéjére kell állnunk, melyet a telekkönyvi jogintézmény életbelépése határol el. E korszak egy több százados gazdasági és jogirendnek majdnem példátlan erőszakos összeomlásával veszi kezdetét. A telekkönyvi intézmény, mely magában véve nem egyéb, mint a földtulajdon nyilvántartásának és jogi forgalmának eszköze* földbirtokjogunk ujabb alakulatánál különös jelentőséget épen az által nyert, hogy a dologi jog alapjává tétetett akkor, a midőn a dologi jog addig fennállott csaknem minden intézménye megszűnt és egy uj jogirend vonta rendelkezései alá a politikai és szocziális khaos forgatagába került földtulajdont. Laveley és Bücher irataiból tudjuk, hogy a földtulajdonjog fejlődése az egész földön ugyanazokon a fokozatokon ment keresztül a nomád gazdaságtól elkezdve a parczellázott egyéni tulajdonig. A telekkönyvi jogrendszer, mint a kialakult tulajdonjogi alakzatok nyilvántartásának eszköze, nem lehet egyéb, mint egy természetes fejlődés betetőzése. Másképen van ez nálunk. Hazánk jogéletének fejlődése nagy szakadást mutatott ott, hol e jogintézmény a maga domináló hatásával a földtulajdonjog további fejlődésére adja meg az uj irányokat. Az epochális korszakot megelőző időszak a földtulajdon mozdulatlanságának, általános megkötöttségeinek időszaka. Az uj korszak a tulajdon teljes szabadságának korszaka. A két korszak között nincsen átmenet a jogintézmények terén. A régi