Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Visszaható törvény és kártérítés

VISSZAHATÓ TÖRVÉNY ÉS KÁRTÉRÍTÉS. 27 nitás kizárása pedig kivétel. Vannak egyes ily törvényhelyek, melyek a közérdekű károsítás bizonyos eseteiben a kártérítést kifejezetten kizárjak (pl. 1885: XXIII. t.-cz. 7., 30. §§.; 1888: VII. t.-cz. io<;. §.; 1888:XXXI. t.-cz. 7. §.). De ha a törvény a közérdekben nyul bele az egyes vagyonába a nélkül, hogy ezért a kártalanítást kifejezetten kijárná : akkor az általános szabálynak kell helyt foglalnia. Ez általános megfontoláson kivül van azonban fennálló jogunknak egy különös rendelkezése is, a melyre a jelen esetben hivatkozni lehet. Az ipartörvény (i884:XVII. t.-cz.) 36. §-a ugyanis igy szól: «Ha valamely üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszélyes hatást gyakorol. . . : az, ha a káros befolyás másként el nem távolitható, még az esetben is, ha az a jelen törvény alapján engedélyezett ipartelepen gyakorlatba vétetett . . . teljes kárpótlás mellett kisajátítás utján megszüntethető.» Ez a törvényhely csak arról az esetről rendelkezik ugyan, a mikor a közegészség érdekében való üzletmegszüntetés a közigazgatási hatóság részéről történt. De a ratio legis nyilván a jelen esetre is talál. Az által ugyanis, hogy a javaslat a fehér foszfor feldolgozását azoknak a gyáraknak is megtiltja, melyek jelenben fennállanak és épen ennek a fehér foszfornak feldolgozására nyertek ipartelep engedélyt: a javaslat intézkedése épen olyan, mintha a fennálló hazai 2 1 gyártól egyenként vonná el az eddig folytatott iparhoz való jogukat. A meghatározott egyesekre vonatkozó intézkedései pedig az államhatalomnak, ha törvény formájában történik is, anyagilag nem jogszabályalkotás, hanem közigazgatási actus. Valamint nem jogszabály, hanem közigazgatási actus minden privilégium, a melyet az államhatalom — bár törvény formájában — egyesek javára tesz (pl. törvénybe iktatott nemesítés, adományozás stb.): ugy nem jogszabály, hanem közigazgatási actus minden privilégium odiosum is, melyet a törvényhozás egyes concret személyekre nézve kimond. A szóbanforgó javaslat annyiban, a mennyiben