Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Jogerő a közigazgatási intézkedések területén

JOGERŐ A KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK TERÜLETÉN. I $ tárgyai, föltétlenül alkalmazandó a «jogerejüség» is, az ügyek legkülönbözőbb természeténél fogva meg nem állhat. Annyira nem állhat meg, hogy még bizonyos esetekben a közigazgatási bíróság Ítéleteivel eldöntött ügyekben sem beszélhetünk az Ítélet anyagi jogerejéről. Példát hozok fel. Valaki valamely, a törvényrendelet, szabályrendelet vagy jogszokás értelmében kiállítandó bizonylatok kiszolgáltatásának megtagadása, illetőleg el nem rendelése miatt él birói panaszszal (1896: XXVI. t.-cz. 22. §.). Lehet-e ily ügyben a materialis jogerejüség czimén a megujitott kérést akár a közigazgatási hatóságnak, akár a bíróságnak visszautasitani ? Lehetetlen, pedig biró elé utasított contentiosus ügyről van szó. Nem lenne szabad ilyenkor elfelejteni, hogy a bírói ítélet sem mindig jogi döntés. Lehet-e a porosz közigazgatási bíróságnak, melynek hatásköre az ipari concessiókra is kiterjed, a megujitott kéréssel szemben a res judicata-ra hivatkozni ? Ez utóbbira is csak az a válasz, hogy lehetetlen. Ezt mondja Stengel is közkeletű könyvében (Lehrbuch des deutschen Verwaltungsrechts 243. 1.).* A fórum és eljárás tehát nem benső eleme a közigazgatási ügy természetének. Ha a «fórum» irányadó lehetne, ugy a miniszter az adott esetben teljes joggal hivatkozhatik a «res judicata» czimére, mert a nyugdíj kérdésben a közigazgatási bíróságról szóló törvény a félnek birói panaszt biztosit. Hogy közigazgatási birói peres eljárás alá tartozik-e vagy nem tar* «Von der Rechtskraft eines Urteils kann nur gesprochen werden, wenn dasselbe wirklich eine rechtliche Entscheidung getroffen hat. Das ist aber nur möglich, -wenn es sich um ein Recht oder eine Pflicht handelt. Enthált dagegen das Urteil lediglich eine in die Form einer richterlichen Entscheidung gekleidete Beschlussfassung, so kann der Grundsatz der materiellen Rechtskraft keine Anwendung finden. Wenn alsó z. B. auch ein Gesuch um Erteilung einer gewerblichen Koncession durch eine in formelle Rechtskraft übergegangene verwaltungsgerichtliche Entscheidung zurückgewiesen ist, so wird doch einem erneuten Gesuche nicht die exceptio rei judicata; entgegengestellt werden können ; denn ganz abgesehen davon, dass über das Recht des Klágers, um eine solche Koncession nachzusuchen, gar nicht erkannt ist, können auch die Zweckmássigkeitsgründe, welche für Abweisung des ersten Gesuches führten, dem neuen Gesuche gegenüber nicht mehr stichhaltig sein, wáhrend ein durch Urteil verneintes subjectives Recht für immer verneint ist.»