Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Jogerő a közigazgatási intézkedések területén

D? WLASSICS GYULA elvét? Igaz-e az, hogy a nyugdijat megállapitó első határozat «pro veritate habetur», azaz bir-e a már hozott közigazgatási határozat a «materiális jogerő" hatásával? Az én felfogásom szerint a miniszter az ujabb előterjesztés alapján ujabb határozathozatalra teljesen jogosult, sőt nem szabad a már hozott első határozatát a materiális jogerő áthághatatlan falával körülvenni. Következőleg a biróságnak el is kell fogadni a «res iudicata» czimére hivatkozó határozat ellen törvényszerű időben beadott birói panaszt is. De mivel lehet ezt indokolni? Lássuk csak az esetet. Az első határozat alakilag jogerős. Panaszszal a kitűzött határidőben a fél nem élt. A határozat végérvényes és végre is hajtható. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy oly anyagi jogerőre is emelkedett, mely az eljárt legfőbb közigazgatási hatóság részéről a «res iudicata» rideg elvének alkalmazását vonná maga után. Más szóval az alaki jogerő nem lehet az a széles köpeny, mely alá e%t vagy ehhe^ hasonló eseteket bontani lehetne. A magánjogi és polgári perjogi jogerejüség intézményét teljes hatásaival ott lehet a közigazgatási jog területén érvényesíteni «ubi eadem legis ratio». Vizsgálódásunknál kötelességünk talán az is, hogy tisztában legyünk azzal az alapgondolattal, melyen a jogerő intézménye kialakult. Ennek az intézménynek az energetikus ereje a jogbiztonság érdeke és a hatóságok eljárási oeconomiája. Ezek a jogerejüség tanának fő oszlopai. Vizsgálom tehát, hogy a jogbiztonságot zavarja-e, ha a jelen esetben a «res iudicata» nem érvényesül? Ugy találom, hogy épen ellenkezőleg a jogbiztonság egyenes érdeke követeli az uj határozatot. A jogbizonytalanság, az önkényes eljárás épen ott van, midőn a miniszter egyik esetben a «res iudicata» czimén elutasítja magától az uj határozathozatal jogát és kötelességét, más teljesen hasonló esetben pedig a miniszter mit sem törődve a «res iudicata»-val, szabadon belemegy az uj határozathozatalba. A jogbiztonság érdeke akkor volna veszélyeztetve, ha az első határozattal már szerzett subjectiv jog sértetnék. Az adott esetben is van ugyan szerzett subjectiv jog, t. i. a már meg-