Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Minőségi hiányok rosszhiszemű elhallgatása a kereskedelmi vételnél. 2. r

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. hallgatás többnyire teljesen csak akkor lesz megállapítható, ha ehhez az eladónak még valami más cselekménye hozzájárult, mely által eléri azt, hogy a vevő az azonnali megvizsgálást elmulaszsza, pl. az áruról kifeje­zetten bizonyos tulajdonságokat állit, vagy az árut félrevezető csomagolás­ban helyezi el, vagy félrevezető felirattal látja el stb. Látjuk tehát a már eddig is felhozottakból, hogy a «csalás», illetve a minőségi hiányok rosszhiszemű elhallgatása fogalmának megállapításánál, vagyis a 350. §-nak alkalmazásánál nagyon óvatosan és az eset összes körülményeinek beható megfontolásával kell eljárni. A megfejtendő kérdésünk szempontjából fontos továbbá annak el­döntése, hogy mily haiása van — rosszhiszemű elhallgatás esetén — a pactum de non prcestanda evictione-nak} Kétségtelen, hogy a felek az őket megillető szerződési szabadsá­guknál, valamint a szavatossági jogszabályok dispositiv jellegénél fogva megállapodhatnak abban, hogy a vevő akár egészben, akár részben le­mond szavatossági igényéről már előzetesen. Ily megállapodás, az általánosan elfogadott nézet szerint, semmis, ha a vevőt rosszhiszemű elhallgatás terheli. Itt tehát a vevő, úgyszólván akarata ellenére jogvédelemben részesül, de csakis a pacium semmiségé­nek terjedelméhez képest, azaz, ha oly hiányok is vannak, melyekre a rosszhiszemű elhallgatás nem állapitható meg, e tekintetben a pactum hatályos. Ily pactumoknak semmisége már nagyon régi keletű. Már a római jog szerint a dolusért való szavatosság kizárása semmis volt.* így van ez a mai jogban is. Mert minden egészséges jogrendszert az az etikai alapon nyugvó «sociális ideál» (Stammler R.) uralja, hogy minden kötelmi viszony biza­lomra és jóhiszeműségre van alapítva, figyelemmel az élet felfogására. Már pedig ezzel ellenkeznék az, ha valaki előre a másik szerződő félnek szán­dékos szerződésszegéséről lemondana. Ezért a német polgári tkv. egyenesen kimondja (276. §. második bekezdés): «Die Haftung wegen Vorsatzes kann dem Schuldner nicht im Voraus erlassen werden.» Hasonló, bár nem ily prsecis és talán igen sokat mondó terjede­lemben van rendelkezés a T. 1162. §. utolsó bekezdésében: «01y meg­állapodás, mely az adóst szándékos kötelességszegés vagy súlyos 'gondat­lanság** esetére a felelősség alól eleve felmenti, hatálytalan*. Érvényesen szerződhetnek továbbá a felek arra nézve, hogy közös * L. D. M. Raschke, Der Betrug im Civilrecht. ** Nézetem szerint helyesebb lett volna a gondatlanságot ide fel nem venni. Érmek felvétele elvi ellentét, mert csak dolus kizárásáról van szó. Gondatlanság ki­járása nézetem szerint semmi jogi vagy etikai alaptételbe nem ütközik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom