Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 2. r.

140 Di SEBESS DÉNES nyan gondoskodnak a közhatósági cselekmény, a bejegyzés megbízhatóságáról is. Megállapítják a tisztviselő felelősségét szándékossága és gondatlansága esetére és a téves bejegyzések okozta kárért első sorban az állam felelősségét állítják előtérbe. Telekkönyvi jogrendszerünk nélkülözvén a közhitelességnek eme hatalmas támogatását, a bejegyzés alaki jogereje mellett a joggyakorlat az anyagi jog érvényesülésének kénytelen tág teret engedni (telekkönyven kívüli elbirtoklás, átadás utján tulajdonszerzés, jelzálog járulékos jellege, törlési keresetben perképes az anyagjogilag érdekelt stb.), de maga a jogszabály is kénytelen concessiót tenni a materialis jog érdekében, a midőn a harmadik jóhiszemű telekkönyvi jogszerző ellen is ad kereseti jogot, avagy feljogosítja a nyilvánkönyvön kivüli tulajdonost arra, hogy a telekkönyvi tulajdonos ellen vezetett végrehajtás megszüntetését követelhesse í 1881 : LX. t.-cz. 168. §. és a Curia 5;. sz. döntvénye). Ez kétségtelenül ellenkezik a közhitelességgel, mint alapelvvel, azonban a mai rendszer mellett az anyagi jogot védő jogszabály, a mely annál indokoltabb, minthogy a különben hatályos bejegyzés káros következményeiért az állam nem szavatol. Lássuk a másik alapelvét a jogintézménynek, a különlegességi elvet, mely közgazdasági hatásában és a magánjog fejlődésére gyakorolt befolyását tekintve talán még nagyobb jelentőségű, mint az előbbi. Emiitettem, hogy a földrészletek helyszínelése, műszaki leírása (térkép) minden pontosság nélkül eszközöltetett, a bejegyzéssel azonban közhitelességet nyert. Különös jelentősége ennek a jelzálogrendszer kialakulásánál volt. Mig az úrbéri telkek, földesúri birtokok a régi magyar jog szerint általános jelzálog tárgyául szolgáltak, épen nem volt fontos az ingatlanok rajzi megjelölése. A régi magyar jog szerinti jelzálog nem volt egyéb, mint