Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Biztonsági rendszabályok. 2. r

I \A D? BALOGH JENŐ Az elitéltek kizárólag az ő számukra rendelt intézetekben őrizendők. Velük szemben a magánelzárás alkalmazásának nincs helye (89. §. ut. bek.). A német T. indokolása szerint (3^9. 1.) az üzletszerű és szokásszerü bűntettesek súlyosabb bűnösségének súlyos és hoszszabb tartamú büntetések alkalmazása felel meg, a mely büntetés utján egyúttal a társadalom megvédésének szükségletét is ki lehet elégiteni. Ez a büntetés tehát nem megtorló, hanem a társadalom védelmére szolgáló biztonsági büntetés. Mindjárt itt kiemelem, hogy a német T.-ben keresztülvitt megoldást a hazai viszonyok között nem tartom sikerrel alkalmazhatónak. A mint bevezető fejtegetéseimből kiderül, a magyar biróságok nagy hajlandóságot mutatnak a rendkívüli enyhítő körülmények és a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetés alkalmazására; tőlük tehát egyáltalában nem lehet várni azt, hogy a közveszélyes bűntettesekkel szemben elég hosszú tartamú olyan büntetést állapítanának meg, a mely kielégítené a társadalom megvédésének szükségletét. Az osztrák T. legkövetkezetesebben viszi keresztül a büntetés és a biztonsági rendszabály különválasztását. E szerint ugyanis a bíróság a közveszélyes bűntettest mindenekelőtt bűnösségének fokához mért büntetésre itéli és egyúttal kimondja, hogy az elitélt a büntetés kiállása után még továbbra is fogva lesz tartható. A biróság aztán a büntetés végrehajtásának eredménye alapján dönti el azt, vájjon az elitélt valóban szabadon bocsátható-e, vagy pedig őt továbbtartó közveszélyessége miatt valamely külön intézetben, vagy valamely letartóztató intézetnek külön osztályán kell-e fogva tartani? A fogvatartás /q évnél tovább nem terjedhet. Legalább három év eltelte után az illető véglegesen, vagy feltételesen szabadon bocsátható. A bűnvádi perrendtartást (B. P.) módositó T.-nek ^30— 535. §-ai szabályozzák a közveszélyes bűntettesek logvatartása