Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Biztonsági rendszabályok. 2. r

io8 D? BALOGH JENŐ Ha az esküdtek erre a kérdésre igennel feleltek, az itélet kimondhatja, hogy az elitélt folytatólagosan fogvatartható. Ez a fogság a büntetés kiállásának napjával kezdődik és mindaddig tart, a mig ez szükségesnek mutatkozik, de nem tarthat tovább, mint a büntetés tartamának háromszorosáig és legfeljebb 1$ évig.* Ez az intézkedés tehát csak esküdtbirósági eljárásban történhetik, azonban az ügyészségnek joga van törvényszék elé tartozó bűntett vagy vétség miatt az esküdtbíróság előtt emelni vádat. 3. Es^ak-Amerika egyes törvényhozásai az utolsó évtizedekben szintén elfogadták a közveszélyesek határozatlan tartamú fogvatartásának intézményét.** így Ohió államnak már 188c május 4-ikén hozott törvénye (a szokásszerü bűntettesekről, «Habitual Criminal Act») a kétszer bűntett miatt büntetett egyént, ha harmadízben az EgyesültÁllamok területén visszaeső lesz, mint szokásszerü bűntettest életfogytig fogvatartani rendeli, kivéve ha kegyelmet kap, vagy a felügyelő hatóság által feltételesen szabadságra bocsáttatik. Massachusets 1887-iki törvénye szerint a harmadszoros visszaesőt 2^ évig terjedhető fogházzal lehet büntetni, Kentucky 1898-iki törvénye szerint pedig életfogytig fogva lehet tartani. A newyorki Btk. szerint (688—689. §§.) a szokásszerü bűntettes rendőri felügyelet alatt tartható, a harmadízben visszaeső pedig életfogytig fogvatartható. A közveszélyességet egyrészt a bűncselekmények súlyossága alapján, másrészt a visszaesések számát figyelembe véve, a biróság teljesen szabad mérlegelése szerint állapítja meg. IV. Kikkel szemben van szükség a biztonsági rendszabályokra ? A biztonsági rendszabályok ama közveszélyes bűntettesekkel szemben alkalmazandók, a kik ellenében a jelenlegi bün* L. Garfon iejtegetéseit Code Pénal Norvégien, Paris, 1905., Előszó, XVIIIés köv. L, valamint a norvég Btk. indokolását, 18 =5. I. és Len% i. m. 286—289. ** L. Len\ i. m. 278—281, ; Her%: Vergleichende Darstellung, Ált. Rész, IV. 487-