Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 1. r.

74 KÜLFÖLDI JOGÉLET. gresszus kimondotta, hogy senki sem büntethető cselekményének oly következményeiért, melyeket előre nem látott, vagy előre nem láthatott. Ezt a mindenképen helyes tételt az ujabb törvényhozási munkálatok közül először az 1903-ik évi svájczi javaslat értékesiti, de csak a különös részben, az egyes büntetendő cselekményeknél. A norvég Btk. már az általános szabályok közé helyezi azt el, de negatív formában, mintegy a szentpétervári határozat utánképzéseként (43. §.). Az osztrák javaslat pozitív formát választ s azt mondja : «A súlyosabb büntetések, melyeket a törvény valamely büntetendő cselekmény meghatározott következményeinek beálltához füz, csak akkor szabhatók ki, ha azok az esetnek a tettes által felismerhető körülményei alapján általában előreláthatok voltak.» Nem alkalmazható azonban e rendelkezés, ha a súlyosabb büntetés valamely dolog értékéhez, illetőleg vagyoni hátrány nagyságához kapcsolódik. Tehát pl. a ki 500 koronát meg nem haladó értékű dolgot vél ellopni, holott tényleg íoo koronánál többet érő dolgot vett el, nem az enyhébb büntetést megállapító 336., hanem a súlyosabbnak kiszabását előiró 338. §. szerint büntetendő (ott négy héttől három évig terjedhető fogház, itt egytől öt évig terjedhető börtön, vagy három hónaptól öt évig terjedhető fogház a büntetés). A 9. §. a ténykörülményekben való tévedésre vonatkozással kijelenti, hogy ily esetben a cselekmény ugy ítélendő meg, a mint az a tettes képzetében lerajzolódott, a mennyiben e megítélés a tettes szempontjából kedvezőbb. Szóval az általánosan elfogadott tétel, mely kiegészül a második bekezdésben azzal, hogy ha a tévedés gondatlanságból ered, ugy a tettes felelős, a mennyiben a gondatlan cselekmény büntetendő. E rendelkezések akkor, midőn a javaslat a szándék fogalmát meghatározza, feleslegesek, mert a dolog természetéből folyik, hogy a mely esetben a tettes valamely tényálladéki körülményről nem bír tudomással, vagy azt tévesen ismeri, ugy azt a cselekményt, mely megvalósult, nem akarhatta, következéskép arra vonatkozással a szándék hiányzik. A büntetőtörvény nem tudását illetően a javaslat 10. §-a fenntartja az érvényben levő Btk. 3. és 233. §§-ban kifejezett s a tételes büntetőjogok legnagyobb része által ma még követett ama tételt, hogy az a tettes bűnösségét nem zárja ki. Megjegyezzük itt, hogy ujabban mind jobban megerősödik az a nézet, hogy ily esetben bizonyos körülmények között indokolt a felmentés, vagy legalább is a büntetésnek jelentékeny enyhítése (v. ö. norvég Btk. 57. §., japán Btk. 38. §., orosz Btk. indokolása, 1908. évi svájczi javaslat 21. §. és legutóbb az 1909. évi német Vorentwurf ói. §-a.) V. Fejezel. Végszükség és jogos védelem. A cselekmény jogtalanságát kizáró okok közül e helyütt csak ezt a kettőt emeli ki a javaslat. A 11. §-ban a végszükség fogalmát határozza