Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910 / 1. szám - A fiatalkorú bűntettesek
MAGYAR JOGÁSZEGYLET. grammpontul a Magyar Jogászgyülés újjászervezését emelte ki, a mi uj alkalom lesz arra, hogy a hazai jogászelemek egymáshoz közelebb jussanak, az aktuális kérdéseket megvitassák, s bizonyos értékes eszmékkel gazdagítsák a jogalkotást, jogalkalmazást és jogtudományt egyaránt. Oly esztendőkben, a mikor a jogászgyülés nem ül össze, az egylet keretében a nagyobb vidéki központokban vendégelőadások tartását helyezte kilátásba, s általában a vidéki jogászegyesületekkel szorosabb kontaktust kiván létesíteni. Tervezi a rég várt jogászegylet! évkönyv kiadását is, mely az első jogászgyüléssel volna megindítandó. A szakosztályokat egy államtudományi s%ak osztály lyal kívánja kibővíteni, melynek főfeladata volna a nálunk tudományosan alig mivelt közigazgatási jog tudományos és jogpolitikai feldolgozása. Mind kiváló eszme, hathatós lépés jogéletünkben a fejlődés felé; s ismerve Nagy Ferencz széles tudását, mély tudományszeretetét és fiatalos lelkesedését az általa vállalt missziók teljesítése körül és tudva azt, hogy mind e nemes czél elérésében a társelnökben buzgó támogatásra talál: nem kételkedhetünk a biztos sikerben. M. * Az idei évnyitó díszülésen dr. Baumgarlen Izidor koronaügyészhelyettes tartott előadást «Az uj irányok a büntetőjogban!) czimen. Dr. Baumgarten mindenekelőtt megállapította, hogy azoknak az eszméknek a forrongása, melyeket uj irányok néven szoktak megjelölni, több mint három évtizede tart, a nélkül, hogy a reformáramlat akár delelőt ért volna, akár megbukottnak volna tekinthető. Ennek a sajátságos alakulásnak abban véli okát találni, hogy azok a nagy eszmeáramlatok, melyeknek kifejezői a büntetőjog terén az uj iskolák, az ujabb időben részben vesztenek erejükből, részben pedig meggyökeresedtek a közvéleményben; az egyik a materialisztikus, másik a szoczialisztikus világfelfogás. Mily hévvel és apparátussal küzd Baumgarten a természettudományi módszernek a büntetőjogban való alkalmazása ellen, monumentális nyomai vannak irodalmunkban. Ezeknek mélyenjáró érvelését elevenité föl és foglalta össze szerző ebben a tanulmányban, melyben az olvasó plasztikus szembeállításban találja meg a hagyományos és a reformáló törekvéseket és az ellenirányzatoknak mérlegét. Büntettek okainak természettudományi uton, azaz a megfelelő adatok gyűjtése, összeállítása és rendezése utján való kinyomozásáról beszélni, — logikai hiba. Ez egyik föltétele a szerző álláspontjának. Soha nem fog sikerülni azzal a bizonyossággal előre tudni az emberi cselekményt, mint a természeti eseményt. Utóbbiak világában ugyanis az egység tipikus, amazokéban individuális, vagy legalább is az egyéni elem annyira háttérbe szorítja a tipust, hogy annak megmondása, mi lesz az ember magatartása a jövőben, megoldhatatlan feladat. Változó tényező az egyén jelleme, ismeretlenek a viszonyok konkrét alakulásai.