Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

4^o MAGYAR JOGÁSZEGYLET. nek véli, de ugy, hogy az alól a közigazgatás (!) dispensatiót adhasson. Az elévülési időt minden fajú sajtóvétségre egyféleképen kívánja szabályozni. Mindenesetre értékes gondolatok ezek, de ugy hiszszük. nem elég anyag akkor, mikor Bálás Elemér a «teljes sajtóreformot», «gyökeres újjáalakítás* keresztülvitelét sürgeti és «alapjából egészen uj» sajtótörvény alkotását óhajtja. Vajon, ha mindaz a törvénymódosítás, a mit Bálás Elemér keresztülvinni kiván, megvalósul, más jelleget nyer a magyar sajtójog, mint az, melyet ma tűrhetetlennek nyilvánít? Ha a reformerek megelégednének Bálás követelményeivel, egyrészt nem kisértene a sajtó-megrends^abályo^ás réme, másrészt — nem volna érdemes a sajtótörvényhez, a 48-as kodifikácziónak egyik legtiszteletreméltóbb emlékéhez nyúlni. Kétszer is hivatkozott Bálás Elemér arra, hogy a sajtótörvény kodifikátorai alkotásukat «időleges»-nek szánták. Ez igaz. Az élet azonban azt mutatta, hogy az időlegesnek szánt alkotás életerős, hosszú életre hivatott. Ösmerünk törvénymüvet, mely az örökéletüség jegyében jött napvilágra, és — egy évtized múlva már novellát kapott. . . A tanácskozás tengelyében a felelősség kérdése állott. Határozottan radikális álláspontot képviselt a felelősségi rendszer kérdésében Kenedi Gé\a. Szerinte a nyomtatványban elkövetett bűncselekményekért a tettesek és felbujtóik elsősorban és együtt vonandók feleiősségre. Konstructiója szerint tettes a közzétett nyomtatvány szerzője, vagy átvevője, fordítója, ha a cselekményt a közzé étel szándékával követte el. Felbujtó a Btk. 69. §. 1. pontjában meghatározott személyeken kívül az is, a ki a nyomtatvány közzétételét, mint szerkesztő, kiadó, főnök vagy ezek megbízottja vagy helyettese elrendelte, annak megírását meghagyta vagy arra utasítást adott. Felbujtó az is, a ki mást a nyomtatvány közzétételére rábeszélt, vagy azt a közlemény tvalóságának színében a közzétevő kezéhez juttatta, vagy annak közzétételét máskép kieszközölte. Ha a tettesek egyike sem állitható bíróság elé, a bűnsegédek felelősek. Bűnsegédek azok: a) a kik a nyomtatvány közzétételét, tartalmát ismerve, rendelkezési joguknál fogva, vagy annak túllépésével elrendelték (segédszerkesztő, leadó), b) a kik abban tudva közreműködtek (javító, szedő, nyomdász), c) a kik a nyomtatványt terjesztették. Azonban az a) fokozat kizárja ab) fokozatbélinek s ez a c) fokozathoz tartozók felelősségét. Végül a bűnpártolókról szóló rendelkezései a büntetőtörvénynek sajtóügyekben is alkalmazandók. Hozzáteszi azonban Kenedi Géza, hogy ez a rendszer semmi szin alatt sem volna életbeléptethető a nélkül, hogy előbb a törvényhozás a szellemi munkások függetlenségét ne biztosítsa, mert a czél nem a vállalatnak, a tőkének a kivételes helyzetbe állítása, hanem az irodalmi munka, a gondolatforgalom szabadságban rejlő érték appreciálása. Dr. Doleschall Alfréd is közelebb akarja vinni a sajtójogi felelősséget az általános büntetőjogi felelősséghez. A szerkesztőt és kiadót nem a szer-