Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Büntetéskimérési kérdések. Ügyvédjelölt mint védő. 2. r.

380 BÍRÓI GYAKORLAT. fertőzés folytán fellépett méhbélhártyalob, nyirkedénylob és általános genynyes hashártyalob kifejlődése mellett általános evvérüségben 1908. évi szeptember hó 11-én este 11 órakor meghalt.» A kir. Ítélőtábla, az elsőfokú ítélettől ekként nagyon eltérő saját ítéletét, minden kérdésre kiterjedően, az eltérésnek megfelelő gonddal indokolta és a törvényszék részéről enyhitőknek elfogadott körülményekre nézve is kifejtvén saját birói nézetét, azt állapította meg, hogy «az elsőfokú bíróság által felsorolt enyhítő körülmények ilyenekül el nem fogadhatók*, hogy atehát enyhítő körülmény egyáltalában nem forog fenn ; ellenkezőleg: az a körülmény, hogy a vádlott, orvos létére vállalkozott a vád tárgyát képező cselekmény elkövetésére és az, hogy orvosi szakképzettsége daczára az erőmüvi beavatkozásnál oly hanyagul járt el, hogy ennek következtében fertőzést idézett elő, oly súlyosító körülmények, melyek az elsőfokú bíróság által is helyesen felhozott súlyosító körülmények mellett a beszámítás fokát tetemesen emelik.» Ez ellen az Ítélet ellen egyedül a védőül eljárt ügyvédjelölt használt semmiségi panaszt, miként a majd alább kiemelendő curiai ítéletből kitűnik: a BP. 384. §. 2. és a 395. §. 1. aj, továbbá a 384. §. 9. és a 385. §. 1. bj, valamint a 385. §. 3. pontja alapján. Senkinek se lehet ugyan semmi oka, nekem pedig legkevésbbé van okom arra, hogy a táblai ítéletnek ugy az elsőfokú ítélettől, valamint a curiai ítélettől való roppant eltérését a védelem szempontjával magyarázzam ki, én a birói meggyőződést befolyásmentesnek tartom; azonban mindemellett fel kell tűnni annak, hogy a hol ügyvéd volt a védő (mert a törvényszéknél és a Curiánál a\ volt), a vádlott büntetésének kérdésében lényegesen más felfogás jutott érvényre, mint a kir. ítélőtáblánál. Én, a törvények iránt folyton táplált nagy tiszteletemben, megrendülten gondolok arra, hogy mi lehetett volna a vádlott sorsa, ha a táblai ítélet ellen az ott eljárt védő nem használ semmiségi panaszt, vagy olyat használ, melyet, esetleg a semmiségi ok kellő megjelölésének hiánya miatt, vissza kellett volna utasítani. Semmiféle biztosíték sincs arra nézve, hogy egy ügyvédjelölt a főtárgyaláson a vádlott sérelmére orvosolhatlan hibát is nem követhet el; hiszen az ügyvédjelölt, épen azért, mert csak jelölt, a Btk. 482—483. §-ában meghatározott ügyvédi bűntett miatt sem lehetne felelősségre vonni. Az itt szóba hozott ügyben szembeötlő hiba nem követtetett el, mert, miként majd a curiai Ítéletből látni fogjuk, a védő részéről használt semmiségi panasznak csak két ágát kellett visszautasítani és a másik két ágát is el kellett ugyan utasítani, de ezen a két ágon, valamint a figyelembe is vett ötödik ágon a Curia intézkedhetett, nevezetesen az előbb emiitetteken, hivatalból is intézkedhetett volna, az ötödik ágon pedig a panasz folytán intézkedett is. De hát : az ügyvédjelöltnek azon a tudásán kellett itt a vádlott sorsának