Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet, 49. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. nem szűnik meg delictum lenni azért, mert a jogosult indítványt nem tett, de az inditvány hiánya a bűnvádi eljárás megindítását kizárja, az inditványi delictum inditvány hiányában is delictum marad, de nem üldözhető. Az indítványnak természetét és jelentőségét félreismeiik ugy azok, a kik azt kizárólag anyagi intézménynek tekintik, mint azok, a kik abban tisztán perfelvételt látnak. Annak, hogy az inditvány nem tényálladéki elem, egyik knyeges következménye az, hogy az indítványra vonatkozó tévedésre a btk. 82. §-a nem alkalmazható. Az a körülmény tehát, hogy a tettes a cselekmény elkövetésekor nem bírt tudomással arról, hogy a büntetendő cselekmény hivatalból üldözendő s ellenkezőleg azt hitte, hogy a büntetendő cselekmény csak indítványra üldözhető : a beszámítást nem zárja ki. 2. A btk. 110. §-a annak a rendelkezésének, hogy a jogosított indítványa nélkül a bűnvádi eljárás meg nem indítható, kiegészítését és szorosabb meghatározását képezi a BP.-nak •). §-a, a mely szerint az inditvány megtétele előtt: «nyomozás nem teljesíthető és bírói eljárásnak nincs helye». 3. A btk. in. §-a a btk. 95. §-ára vonatkozólag tartalmaz érdemileg helyes, mert a dolog természetének megfelelő, rendelkezést. Anyagi bűnhalmazat esetére kifejezett rendelkezést a törvény nem tartalmaz. Ez felesleges is lett volna, mert aziránt kétség sem merülhet fel, hogy hivatalból és csak a sértett fél indítványára üldözhető büntetendő cselekményeknek találkozása esetében az utóbbiakra vonatkozó szabályok változást nem szenvednek. Az inditványi delictum nem szűnik meg inditványi delictum lenni annak folytán, hogy hivatalból üldözendő delictummal találkozik. A btk. in. §-a alkalmazásának köre a btk. 95. §-ának alkalmazási körével esik össze. Előforduló esetben tehát mindig prsejudicialis kérdése fog képezni az a kérdés, vajon a btk. 95. §. vagy 96. §-ának esete, vagyis a szokott kifejezéssel élve, eszmei vagy anyagi halmazat, vagy esetleg delictumegység esete forog-e fenn. Gyakorlati jelentőséggel különösen az utóbbi eset, a delictumegység esete bir, mert ezen a kérdésen fordul meg a bűnvádi eljárásnak lehetősége. így: C. 1887 szept. 16.* eldöntött esetben a vád a btk. 321. §-ára volt alapítva (személyes szabadság megsértése fajtalanságra vagy házasságkötésre irányzott czélból). Az elsőbiróság inditvány hiánya miatt (btk. 322. §,) az eljárást megszüntette. A másodbiróság, tekintettel a btk. 111. §-ának rendelkezésére, vádlottat a btk. 323. §. 1. bekezdése szerint minősülő személyes szabadság megsértésének vétsége miatt elitélte, abból a kézzelfogható tévedésből indulván ki, hogy a btk. 521. és 323. §-ai eszmei halmazatban állanak, hogy tehát a btk. 321. §-a esetében a tettes kétrendbeli büntetendő cselekményt követ el, először : a személyes szabadság megsértését (325. §.) és másodszor ugyanazt faj* BJT. 15. k. 168. 1.