Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet, 49. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 37? A btk. 121. §-ában emiitett jogerőre emelkedés értelmezésére tehát nem az ehhez a §-hoz fűzött miniszteri indokolás, hanem a BP. 494. §-ának ezzel ép ellenkező rendelkezése irányadó. A BP. 494. §-ának rendelkezéséből kétségtelen továbbá az is, hogy a törvény az u. n. absolut jogerő álláspontján áll, a btk. 121. §-ában emiitett jogerő alatt tehát az absolut jogerőt kell érteni. A fennebb (1. }. jegyzet) ismertetett esetben azért téves volt a kir. törvényszéknek az az álláspontja, mely szerint vádlottra már a másodbirósági Ítéletet jogerősnek tekintette azért, mert vádlott a másodbirósági Ítéletben megnyugodott s az ítélet ellen csak a kir. ügyész felebbezett. b) A büntetés végrehajtásának elévülése hatásköri kérdést is vetett fel. Azt a kérdést t. i., hogy a büntetés végrehajtásának elévülése iránt felmerülő kérdés eldöntése a kir. bíróság, vagy a kir. ügyészség hatásköréhez tartozik-e? C. 1907 jun. 19.* a jogegység érdekében hozott határozatával a kir. ügyészség hatásköre mellett döntött s kimondotta, hogy ugy a kir. törvényszék, mint a kir. ítélőtábla végzései megsértették a törvényt annyiban, a mennyiben a végrehajtás elévülése kérdésében •— habár a kir. ügyész indítványa folytán — határoztak. A határozatnak indoka az, hogy a jogerős ítélettel megállapított büntetés végrehajtása a BP. 494. §. 5-ik. bekezdése és 504. £-a értelmében a kir. ügyészséget illeti ; ebből folyik, hogy a büntetés végrehajtására vonatkozóan felmerülő bármilyen kérdésben, hacsak a bünv. perrendt. külön eltérő rendelkezést nem tartalmaz, tehát a végrehajtás elévülésének kérdésében is a határozat hozására az ügyészség, mint az a hatóság hivatott, melynek hatáskörébe a végrehajtás foganatosítása tartoziks. Az én nézetem szerint ép ennek ellenkezője kétségtelen, vagyis kétségtelen az, hogy a büntetés végrehajtása elévülésének kérdése nem a kir. ügyészség, hanem a kir. bíróság hatásköréhez tartozik. Kétségtelenné teszi ezt mindenekelőtt az, hogy az elévülés és pedig ugy a bűnvádi eljárásnak, mint a büntetés végrehajtásának elévülése tételes törvényünk szerint nem alaki, hanem — bár alaki jogi szövegezésben — anyagi jogi intézmény, és pedig: «büntetést kizáró ok». Anyagi jogi kérdés fölött pedig a határozathozatal kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik és tartozhatik. A BP.-nak vonatkozó indokolásából is kétségtelen, hogy a törvény a végrehajtás közben keletkező vitás kérdések megoldását a bíróság hatáskörébe tartozónak tekinti, s a kir. ügyészségre csak a végrehajtásnak «inkább administrativ természetű teendőit» bizza. Az elévülési kérdés tehát, mint nem administrativ természetű kérdés, a kir. ügyészség hatáskörébe nem tartozhatik. Ez a felfogás pedig magában a törvényben is több, mint kétségtelen kifejezésre jutott. A BP. 494. £-ának * U. o. 54. k. 274. 1.