Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A római jogról. 2. r

A RÓMAI JOGRÓL. 54$ ereje valóságos papyrologiai vezérkart toborzott Lipcsében a mester körül, és Gradenwit^en (Heidelberg) kivül, ki szintén főleg a papyrologusképzésnek szenteli szemináriumi működését, Jörs (Bécs), Wenger (München), Rab el (Basel), Partsch (Genf), Klingmüller (Boroszló) és több más római jogász helyezi magasabb didaktikai munkásságában (szeminárium) a legfőbb súlyt a papyrologiára. Az eredmény máris szemmel látható: a legújabb nemzedék romanisztikai dolgozatai között alig akadunk olyanra, melynek főtárgya ne a papyrusok joga volna. A legutóbbi évek római jogi habilitaczionális értekezéseinek többsége a papyrusok körébe vág, vagy legalább is behatóan foglalkozik ezzel az anyaggal (Rabel, Partsch, Eger). Az egyetlen tulajdonképeni római jogtörténelmi folyóiratnak, a Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte romanisztikai részének legutóbbi köteteiben a legtöbb helyet ugyancsak a papyrologia foglalja el. Szóval: nem kell nagy képzelőtehetség annak megállapításához, hogy a római jogi irodalmat a legközelebbi jövőben kétségtelenül a papyrusok joga fogja dominálni. Nem itt a helye annak, hogy ezt az eddigi tudományos munkásságot eredményei szerint behatóan méltassuk. Csak anynyit kell konstatálnunk, hogy üdvös hatása két irányban máris érezhetően jelentkezik: a) közvetetten bepillantást enged az akkori jogalkalmazásba és b) a jogtörténelem és összehasonlító jogtudomány számára rendkívül sok és megbecsülhetetlenül értékes uj anyagot vetett föl. Az első pont a római jogot igen közelről érinti. A római jogra vonatkozó forrásaink eléggé nagy számúak voltak ugyan eddig is arra, hogy exakt tudományos elemzés tárgyául szolgáljanak, de nem nyújtottak közvetlen bepillantást a római jogéletbe. Törvények, birói döntések, jogi vélemények és elméleti tudományos értekezések azok, a miket római jogi forráshelyeink tartalmaznak. Az egyptomi papyrusok főként jogélelet adnak: szerződéseket, végrendeleteket, telekkönyvi feljegyzéseket és egvéb oly jogi okiratokat, melyek úgyszólván elevenen mutat-