Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A magyarok dekrétuma Rómában

A MAGYAROK DEKRÉTUMA ROMÁBAN. 275 a hol az aristokraczia mellett jelen van a vármegyei nemesség és a városok követei, általánosan szokásos, szinte technikus elnevezése, hanem meg is emliti, hogy Forster pozsonyi biró is «ott» volt a gyűlésen, azt kell gondolnunk: Pozsony város követeként. Mindazonáltal azt hiszem, hogy Reindl tudósításában ezen a ponton megbíznunk nem lehet, habár nem is dönthetjük el, mi késztette őt erre a nagyitásra. Nyolcz hétig az a gyűlés semmi esetre sem húzódott, alkalmasint nem is nyolcz napig (Reindl maga Bertalan napjának — aug. 23-ának — kitételével határozza meg közelebbről a gyűlés idejét); ha tehát Forster Farkas már július hó derekán távozott Budára, nem a «gyülés», hanem egyéb hivatalos dolgok, Pozsony város különös ügyei vitték oda. Hasonlóképen ismeretes, hogy az esztergomi érsek, Bakócz Tamás szoros összeköttetésben állott Velenczével és a magyar király tanácsában sok nagy szolgálatot tett a köztársaságnak, a melyeket a Signoria mindig kellőképen honorált, hol erkölcsi befolyásának Bakócz érdekében érvényesítésével: mind a bíbornoki kalapot,1 mind a konstantinápolyi pátriárka fényes méltóságát 2 a Signoria szerezte az esztergomi érseknek, hol közvetlenül, kézzelfogható jutalmakkal: pénzadományokkal, drágaságokkal.3 Arról az aranyakkal, ékszerekkel telt «nagy, nagy ládáról», a melyet Reindl emlit, egyéb forrásaink ugyan nem emlékeznek meg, de tudjuk a velenczei követ jelentéséből, hogy a mit Reindl ir császári urának Bakóczról: hogy a velenczeiek őt megfizették, azt a prímásnak az 1510. évi tatai országgyűlésen szemébe mondták az ellenfelei.4 És tudjuk különösen, hogy Bakócz Tamás a cambrayi liga nehéz éveiben is hiven kitartott és fáradhatatlanul agitált Velencze mellett, és hogy legfőképen az ő ügyességének és buzgalmának köszönhette a köz1 Fraknói, Erdődi Bakócz Tam as 79- s k. 1. 2 U. o. 82. s k. 1. 3 U. o. XÍ6. 1. 4 U. o. 97- 1. 18*