Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A magyarok dekrétuma Rómában

270 Dí SCHILLER BÓDOG de — és ez a veszedelmes — abban a genust: a római jogot ítéli el és nem a speciest. Ugy gondolkozik: «ha már római jognak lenni kell, e nemben ez bizonyára kiváló alkotás». Pedig mi haszna volna egyáltalán a római jognak az egész jogtudományban és jogi oktatásban, ha nem a jog ismeretének szolgálatában állana ? Ezért kell ma minden valódi romanistának összefogni az egyre jobban terjedő előitéletek eloszlatására. Művelni kell tisztes tudományunknak ama részeit, melyek egyfelől benső erejüknél fogva verik vissza az igazságtalan támadásokat, másfelől a mai jogintézmények helyes felfogásának és alkalmazásának előmozdításával gyakorlati jogászi haszonnal járnak. A jövő romanista generáczió sürgős feladata ennek a pontnak sikeres megvédése. Nemcsak súlyos, hanem egyszersmind talán hálátlan is e feladat. Hiszen olyan munkáról van szó, mely rendkivül nagy, széleskörű tudást és az anyagba való belemélyedést igényel, de viszont a «teremtés»-nek, a «felfedezés»nek kijáró külső hatást nem hozza meg: ugyan hol van az a kérdés, melynek minden pontja, minden részlete kimeritő megvitatást ne nyert volna a pandektajog gazdag irodalmában ? (Befejezése következik.) A MAGYAROK DEKRÉTUMA RÓMÁBAN. Irta : dr. SCHILLER BÓDOG. Arról a nagyérdekü levélről, a melyet az alábbiakban közlök, Luschin Arnoldnak, a gráczi egyetem professzorának a Schmoller-féle «Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft im Deutschen Reiche» 1908. évi első füzetében* megjelent s a régi magyar alkotmánytörténelmet tárgyazó tanulmányából szereztem tudomást. Luschin, megemlékezve * 277. s k. 1.