Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - A Curia reformálása

A CURIA REFORMÁLÁSA. Curiára, a melynek ez a legnagyobb erőfeszités daczára sem volt képes megfelelni. Az igazságügyi kormányok kezdeményezésére a törvényhozás két irányban igyekezett e bajon segíteni. Az egyik a Curián a birák számának szaporításában kereste módszerét annak, hogy a Curia az ítélkezéséhez utasított ügyeket a megkívánt alapossággal és lehetőleg gyorsan elintézze, a másik irányban pedig a törvényhozás a segitségnek ahhoz a nagyon veszedelmes fajtájához folyamodott, hogy a felebbezési jog korlátozásával apaszsza a Curiához felebbezhető ügyeknek a számát. Az első iránynak a szolgálatában már az 1870. évi XVI. törvényczikk, a melynek 1. szakasza a kir. Curia mindkét osztálya rendes itélőbiráinak számát óo-ban állapította meg, 3-ik. szakaszában felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy addig, mig a Curia legfőbb itélőszéki osztályánál felhalmozódott hátralékok elintéztetnek, ítélő tábla birái közül tizenhatot kisegítő birákul alkalmazhasson; az 1871. évi XII. törvényczikk 2-ik szakaszában pedig arra, hogy a pesti kir. ítélőtáblától négy bírót ideiglenesen a semmitőszékhez kisegitő birákul szavazati joggal beoszthasson. A felhalmozott hátralékok a Curián azonban csak nem akartak oly mértékben fogyni, hogy ez az ideiglenes kisegitő expediensül igénybe vett berendelés megszüntethető lett volna, a miért is az akkori törvényhozás az 1877. évi V. törvényczikkben újból felhatalmazta az igazságügyi minisztert, hogy a budapesti kir. ítélőtábla rendes biráit, most már nem előre meghatározott számban, hanem a szükséghez képest kellő számban kisegitő birákul a Curián alkalmazhassa. Időközben a hátralékok a Curián a felebbezési jog korlátozásával kapcsolatban apasztott ügyforgalom mellett némi csökkenést mutatván, az eredetileg alkalmazott 20 biró helyett 1890-ben már csupán 12 itélő táblai rendes biró volt a Curián kisegitő biró gyanánt alkalmazva. Az 1893-ik évben megalkottatván a sommás eljárásról szóló törvény, az akkori igazságügyminiszter az 1893-ik évi XXXII. törvényczikkhez adott indo-