Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 1. r

244 Dl KIRÁL\FI ÁRPÁD ugyanaz az ok, melylyel az annexiót annak, idején Bosznia népével és a külfölddel szemben megindokoltuk, ugyanaz az ok fennforog ma is, csak más téren. Mig akkor Törökország és Ausztria-Magyarország között volt vitás a souverainitás kérdése, addig most a monarchia két állama között lesz ez a kérdés eldöntendő. Az az igazság, melynek jogosultságát hangoztattuk a kérdés nemzetközi jogi részének rendezésénél, igaz marad most is, a mikor a közjogi helyzet rendezése előtt állunk. Az alkotmány megadásának előfeltétele tehát éppen ugy hiányzik ma is, mint hiányzott az annexió előtt, ugyanaz az ok, mely az alkotmány behozatalát akadályozta akkor, éppen ugy megkövetelte volna ma is a közjogi helyzet előzetes tisztázását. Tudjuk, fontos politikai tekintetek, mélyen járó okok sürgették az alkotmányos berendezkedés létesítését Boszniában, de bármily ok sürgette légyen is annak megalkotását, az a tény, hogy a lakosság mai államjogilag határozatlan állapotában, állampolgárságának rendezése előtt alkották meg azt, és megalkották az alkotmányjog elveinek olyan messze menő áttörésével, hogy megadták a választói jogot nemcsak állami köteléken kivül álló személyeknek, de külföldieknek is, ez a tény azt mutatja, hogy itt félreismerték a választói jognak lényegét, beosztották azt az egyén subjectiv jogai közé, a mely utján az egyén nem valamely állam érdekében, hanem minden állami czéltól függetlenül valamely lokális kör érdekében cselekszik és a melyhez éppen ezért igénye lehet a lakosság mindama elemeinek, melyek e lokális érdekkörhöz tartoznak. Az egyén subjectiv jogaként fogták fel azt, melynek megvonása az egyén jogkörének csorbítását jelentené. Mily messze áll a bosnyák alkotmánynak ez a sui generis választójogi rendszere, melyet a vegyes állampolgárság alapján szervezett választójogi rendszernek nevezhetnénk, a közjogi tudománynak attól az ideális választójogi elméletétől, melyet talán Jelűnek fejezett ki legmarkánsabban, a mikor hangoztatta, hogy a választói jognak alanya sohasem az egyén, hanem kizárólag az