Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Forrástani jegyzeteimből

FORRÁSTANI JEGYZETEIMBŐL. 3 II. Más kérdés, hogy a szokásnak nincs-e negativ hatása az írott büntetőjoggal szemben. Vajon az elavulás — a desvetudo nem törhet-e be ezen a téren is az irott büntetőjog területére? Itt határozottan igennel felelek. Megtörténhetik és meg is történik, hogy a törvényhozás nem tart lépést az életnek a közfelfogásban fejlődő jogérzetével. Büntetendőnek nyilvánit az irott jog oly cselekményt, a mit már senki sem tart annak. Vagy oly szigorú büntetést szab, a minőt már mindenki igaztalannak ismer. A szokásjogot alkotó tényező ekkor uralomra jut. Nincs közérdek, mely az üldözést kivánja. Nincs ügyész vagy magánvádló, a ki vádat emelne — és igy nincs biró, aki elitélne. Senki sem látja az irott jogban már a törvény jogi akaratát. A jogi gondolat ott lézeng az irott jog tételében, de az akaraterő hiányzik. Ekkor a teljes auctoritással keletkező szokásjog nyugalomba helyezi a törvényt. A törvény a tövénytárban van, de többé nem élő jog. Hiába, mert a jogszabály holt tétel, melybe csak a magyarázat lehel életet. A modern életben alig lesz ez gyakori — de kizárva nincs. A desvetudo a múltban sokszor érvényesült, ma is érvényesülhet. Merész — de egészen elméleti és csak akadémiai jellegű — kérdést teszek fel, midőn azt kérdem, vajon a desvetudo nem törhet-e be a Codex i. §-ának területére is? Elméletileg ez nem lehetetlen. De éz már a gyakorlatban anarchiát jelent. Ily anarchia akkor fenyeget, ha hosszú időkig nem nyúlnak a positiv irott jog reformjához. Büszke tételünk a «nullum crimen sine lege, nulla pcena sine lege» különben kissé botorkál az 1848:111. t.-cz. 32. §-a előtt, mely a felelős miniszterek jogi felelősségét állapítja meg. Itt sem a tényálladékok, sem a büntetések nincsenek határozottan megállapitva. Botorkál a blanquette törvények előtt is. A szokásjognak különben a büntetendő cselekmény és büntetés megalkotásán kivül álló, minden más büntetőjogi kérdés1*