Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 3. szám - Animus emigrandi

i66 DF KIRÁLYFI ÁRPÁD ellentétben a régi felfogással, az animus emigrandi tartalmát a gazdasági tevékenység szándékával egymagában kimeritettnek látja. Philippovich már kifejezetten hangoztatja, hogy az eddigi állampolgárság feladása akivándorlás fogalma szempontjából nem lénveges.* Azonban az animus emigrandi gazdasági alapjellegének kiemelésével még nem sikerült a kivándorlás fogalmának meghatározása tekintetében egységet elérni, mert a kivándorlási szándéknak, mint gazdasági c^élnak értelmezése körül ismét nagy mértékben divergálnak a definicziók. Egyesek a künntartózkodás időtartamát jelölik meg döntő kritérium gyanánt és e szerint csak a végleges elköltözést tekintik kivándorlásnak, mig mások az ideiglenes kivándorlást is ide számitják ; vannak, a kik csak a tengerentúli kivándorlást tekintik a fogalom speciális értelmében vett kivándorlásnak, mig mások a kontinentális kivándorlást is ezzel egyképen bírálják el; találkozunk oly meghatározásokkal is, melyek csak a vagyon és család elvitelével kapcsolatos, az életviszonyok összességének külföldre való áthelyezésével járó kivándorlást, mig mások mindennemű keresett szándékból történő egyszerű elköltözést is kivándorlásnak tekintenek. Ehhez járul, hogy a kivándorlásnak általános, azaz minden jogrendnek megfelelő fogalmát meg sem határozhatjuk, mert a külömböző államokban a kivándorlás eltérő jellegű lévén, mást és mást tekintenek kivándorlónak.** De nemcsak a külömböző államok tulajdonítanak a kivándorlásnak eltérő értelmet, hanem maguk az egyes államok is, saját jogrendjükön belül, a kivándorlási mozgalom változó alakulatai, a népességi viszo* Conrad-Elster: «Handwörterbuch der Staatswissenschaften.t) Jena. 1890. I. köt 1000. 1. ** így pl. nálunk a kivándorlás typusa az 1—2 évre szóló tengerentúli kivándorlás, Olaszországban a kivándorlás túlnyomóan szezon-kivándorlás. Egyes államokban a mezőgazdasági népesség, másutt inkább az ipari munkások vándorolnak ki ; az egyik államban a kivándorlás általában ideiglenes, a másikban végleges jellegű ; az egyikben a kivándorlók főleg a férfi népességből kerülnek ki, a másikban a kivándorlók rendszerint családostul költöznek ki. Ennek megfelelően állapítják meg általában a kivándorlás fogalmát és a törvényes szabályozás is első sorban e szempontokhoz alkalmazkodik.