Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

SZEMLE. szakaszait, melyek, a gyermekkoruakra, a fiatalkoruakra, a dorgálásra, a próbárabocsátásra, a javitónevelésre, a fogház- és államfogházra, a kísér leti kihelyezésre és föltételes szabadonbocsátásra, ezzel kapcsola'ban a fölügyelő hatóságra s a kihágások tárgyában ítélő bíróságok eljárására vonatkoznak. A könyv a Révai Testvérek irodalmi intézet Részvénytársaság kiadásában jelent meg. Ara vászonkötésben 4 korona. — A svájc^i polgári törvénykönyvről. E czimen dr. Mes^lény Artúr egyetemi magántanár tollából terjedelmesebb tanulmány jelent meg a ((Magyar Jogászegylet könyvkiadó vállalatai) kiadásában. A polgári jognak ezt a legújabb kodifikáczióját, mely csak 1912-ben fog életbe lépni, a szerző két uj szempontból teszi vizsgálat tárgyává, amely két szempont adja meg szerinte e törvény jelentőségét is a világ jogtörténetében. Az egyik az, hogy ez a törvény szerves produktuma Svájcz uralkodó természeti, gazdasági, társadalmi körülményeinek, fejlődésének s így meg nem érthető a maga igazi alapjaiban e külső viszonyoknak legalább vázlatos ismerete nélkül. A másik pedig az a mód, a melylyel a svájczi törvényhozó tért engedett a törvény intézkedéseiben ezeknek a külső körülményeknek az érvényesülésre: alapgondolata a benne visszatükröződő magánjogi politikának. A svájczi polgári törvénykönyv szerző szerint az első modern magánjogi kódex, mely az individuahsztikus társadalmi felfogásról áttér-—ha talán részben öntudatlanul is — az organikus társadalmi felfogásra. Az egyént fontos vonatkozásokban csak mint a társadalom szervét, funkczionáriusát fogja fel; a vagyonokat nemcsak az egyének, hanem a legkülönfélébb szervezkedések szerint csoportosítja; e szervezetek belső életére és életműködésük biztosságára s szabályosságára különös gondot fordit. Ennek az alapfelfogásnak megfelelően szerző mindenekelőtt bevezeti az olvasót Svájcz érdekes gazdasági milieu-jébe; tíz svájczi levél keretében elmondja tapasztalatait, melyeket két svájczi útjában szerzett, a mennyire azok a polgári törvénykönyvvel összefüggésben vannak. Azután tér át a törvény dogmatikai méltatására, a hol is anyagát szintén társalomtudományi alapon osztja ketté, s először na társadalmi s\erve\et jogán czim alatt az egyént mint a társadalom funkczionáriusát veszi vizsgálat alá, a miként ezt a svájczi törvény felfogta, s csak azután jut el a vagyonjoghoz, melynek különben csupán egyes kiemelt részeit tárgyalja, azokat, a melyek a társadalmi szervezet jogára vonatkozóelméletének szükséges kiegészítői. Részletes fejtegetés jut többek közt az (dmmaleriális javaka elnevezés alatt ismert és csak legújabban kifejlesztett jogtárgyaknak, az egyesületek és társaságok jogának, a szolgálati szerződésnek — melyet szerző szintén mint «szervezkedési formán «szervezetjogi ügyletet» fog fel — s végül a szavatoló vagyon elméletének, mely a vagyonnak az adósságokért való szavatolását a Schivarz Guszláv által nemrégiben, kifejtett vagyonczélelmélettel igyekszik megmagyarázni.