Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 2. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. életmódot folytat; ha a biróság utasításait gonosz szándékkal és makacsul nem tartja meg; végül ha a próbaidő alatt elkövetett cselekményért fogházbüntetésre ítéltetik, vagy ha visszaesik («wenn er rückfállig wird», mi alatt a javaslat nyilván az ugyanazon cselekménynek újból való elkövetését érti, mikor is nem jön figyelembe, hogy a terhelt mily büntetésre Ítéltetik). Ha a fiatalkorú, valamely, a próbaidő előtt elkövetett cselekmény miatt szabadságvesztés büntetésre ítéltetik, ugy az eset körülményei szerint a biróság határozza meg, vájjon e második büntetés is felfüggesztessik-e, vagy mindkét büntetés végrehajtassák. Súlyosabb esetekben fogházbüntetés alkalmazandó és pedig: halál, vagy életfogytig tartó börtönbüntetés helyett háromtól tizenöt évig terjedhető tartamban. Az időleges börtön helyébe lépő fogházbüntetés maximuma tíz év, minimuma a törvényben meghatározott alsó határ fele. A büntetés különös enyhítésének (v. ö. 57. §.) nincs helye. A polgári becsületjogok elvesztése, a büntető ítélet közzététele, továbbá egyéb hátrányos következmények, melyeket más törvények a büntető ítélethez kapcsolnak, nem mondhatók ki, illetve nem állanak be. Kényszer neve lés elrendelésének akkor van helye, ha a fiatalkorú valamely vétség vagy kihágás miatt három hónapot meg nem haladó szabadságvesztés büntetést érdemelt ki és züllött vagy az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve s a javitó nevelés alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a terhelt megjavíttassák, illetve, hogy további romlása megakadályoztassek. Ha a fiatalkorú az itélet hozatalakor tizennyolczadik évét már meghaladta, e rendelkezés nem alkalmazható. Az utólagos javító nevelési is ismeri a javaslat. Az 54. §. szerint ugyanis elrendelheti a biróság, hogy a fogházbüntetésre ítélt fiatalkorú büntetésének végrehajtása után javitó nevelésnek vettessék alá, ha ez a fiatalkorú valószínű megjavítása érdekéből, figyelemmel személyi körülményeire kívánatosnak mutatkozik és a javitó nevelés a betöltött tizennyolczadik életév előtt kezdetét veheti. Hiánya a javaslatnak, hogy nem határozza meg a kényszernevelő intézetben való visszatartás időtartamát, azaz azt a legmagasabb kort, melyen tul a beutalt feltétlenül kibocsátandó. Nem szabályozza továbbá a kísérleti kihelyezést sem; a fogházbüntetésnél a feltételes szabadságra helyezést a már tárgyalt 23—26. §§. szabályozzák. Külön foglalkozik a javaslat a fiatalkorúak rehabilitációjával, melynek helye van, ha a bűnösnek felismert fiatalkorú sz elitélés előtt feddhetetlen előéletű volt és a törvény által meghatározott idő alatt újból elitélve nem lett. Ki van zárva a rehabilitáczió kedvezményéből az a fiatalkorú, ki három évet meghaladó fogházbüntetésre volt elitélve. A rehabilitáczió bekövetkezik: tiz év múlva, ha az itélet egy évi vagy ezt meghaladó; nyolez év múlva, ha hat hónap és egy év közötti; hat év múlva, ha egy és hat hónap közötti időre szóló szabadságvesztés büntetést állapított meg a biróság és